Minimum négy ciklus óta van napirenden a második szolnoki, belvárosi Tisza-híd építésének a terve. Ha azt számoljuk, hogy nagyjából harmincévente épül közúti Tisza-híd Szolnoknál, akkor akár a következő ciklusban épülhetne is a Csáklya utcai műtárgy. Indokoltsága vitathatatlan.
Nem lesz könnyű ez az év. Legalábbis annak, aki picit is komolyan gondolja a demokráciát, és nemcsak logók, hanem programok, tettek, arcok alapján szeretne választani. Legalább helyben, a helyi jelöltet illetően. Három-négy hónapon belül választok, de nem tudom, kik közül.
Az első világháború végének centenáriumán kívül is lesz mire emlékeznünk 2018-ban, Szolnokon is. A kevés kerek évforduló mellett Kossuth szolnoki beszédére, a Megyeháza átadására, a TOMI mosópor születésére vagy netán a helyi, kereskedelmi rádiózás indulására lesz érdemes visszatekinteni.
Úgy tűnik, a napokban megszűnik, azaz fizetőssé válik Szolnok legnagyobb P+R parkolója. Amit a tulajdonos oldaláról nézve megértek, szolnokiként viszont rettenetesen bosszant. Mert erősen összefügg az idén 42 éves vasútállomás, évek óta ígért korszerűsítésének az elmaradásával.
Tragédia után nem illő a közös felelősséget feszegetni, mert ránk süthetik a demagógiát, a politikai haszonszerzést, a gyászolók érzéseinek megsértését. Aztán eltelik pár hét, és már nem is beszélünk a balesetről, ismét a feledés homályába vesznek a lehetséges okok. Tovább arathat a halál.
