Jó lenne tudni, hogy Szolnokon mikor ünnepelték először március 15-ét. Nem lenne jó, de hozzátartozna a múltunkhoz, ha tudnánk, az első ünnep után voltak-e évek, amikor egyáltalán nem esett szó róla. Az ünnepek nem a múltról, hanem a jelenről szólnak, és bennünk változnak.
A demokrácia lényege, hogy aki nagykorú, az választó és választható. Azaz, miként senkinek sem tiltható meg, hogy éljen szavazati jogával, abban sem korlátozható, hogy önmagából országgyűlési képviselőjelöltet csináljon. És nekem se, hogy a 34 (!) szolnoki önjelölt láttán cifrákat gondoljak.
Úszni Szolnokon, a vizek városában. Hétvégén, a Tisza fővárosában. Szombaton vagy vasárnap, ahogy évek óta szokásom. Nem szép, hogy valaki "szennyezte" az egyetlen úszómedencét. Ám nagyobb baj, hogy tíz nap sem volt elég a megoldásra. Az igazi gáz viszont az alternatíva hiánya.
Lassan látszik, kik aspirálnak a szavazatainkra. Az első nyomdai termékekből az ígéretek, az üzenetek kiolvashatóak. Ez azonban nekem kevés. A második belvárosi híd és a vasútállomás felújítása után a kulturális örökségünk megőrzéséről és a kulturális tervekről is diskurálnék.
Ha Szolnok belvárosában egy ereszcsatornából a járdára kifolyt és megfagyott víztócsán nem estem volna hanyatt, talán nem foglalkoznék azzal, hogy egy európai városban hol a helye a tetőkről lefolyó csapadékvíznek. Főleg, hogy Szolnokon is van példa az esővíz kulturált elvezetésére.
