Június 9-én nem arra adtam a voksomat, és október 1-je után sem arra számítottam, ami Szolnokon, a 2024-ben megválasztott és hivatalba lépett önkormányzat működése alatt, az első 100 napban történt. Az egyre jobban lemaradó és leszakadó Szolnoknak ez továbbra se sok jót ígér.
Köszönet mindenkinek, aki 2024-ben olvasott. Azoknak is, akik hasznos hozzászólásokkal vagy e-mailekkel reagáltak egy-egy írásomra. Köszönet az olyanok olvasóknak is, akik megértették, Szolnok "érted vitatkozom, nem ellened". A blogSzolnok 15. évfolyamát ezennel bezárom.
A talán soha el nem készülő Tiszaligeti strandfürdő esetében lassan nem az a legfontosabb kérdés, hogy miért csúszott az átadás, mennyi a számla végösszege, hanem az: miből fogja a város fenntartani és működtetni. Az ezzel kapcsolatos tervekre és hatástanulmányokra is nagyon kíváncsi lennék.
A szolnoki bíróság épülete előtt, a járdán rendszeresen parkoló állami autók nemcsak rossz példát mutatnak a város lakóinak, de felvetik a demokratikus intézményekbe vetett közbizalom rongálásának, sőt, akár az uram-bátyám Magyarország kéz-kezet most viszonyainak a lehetőségét is.
Szolnoki otthonunk után jövőre nagyjából annyi építményadót fogunk fizetni évente, mint amennyit havonta mobiltelefon- és tévéelőfizetésre költünk. A plusz teher nem esik jól, de városlakóként elfogadom, hogy a közös kiadásokhoz hozzá kell járulni. Városi polgárként azonban követelnék is.
