Nem leszek demagóg, és nem fogok felállva tapsolni azoknak a híreknek, miszerint egyre több polgármester és képviselő mond le a tiszteletdíjáról, azaz intézi ingyen a közös ügyeket. Lassan az lesz a jó önkormányzati képviselő, aki semmiért teszi a dolgát. Miért hazudunk magunknak?
A Szapáry út egyik szép régi házában új üzlet nyílt, amit onnan lehet észrevenni, hogy egy elképesztő ronda falat húztak az épület harmada elé. Mert megtehették. Mert Szolnokon vagyunk, és ki fog derülni, hogy ez így rendben, senki nem tehet róla. Azzal van a baj, aki észreveszi, és szól.
A vasárnapi nyitva tartás engedélyezése vagy tiltása sok mindenről szól, legkevésbé a családok közös hétvégéjéről. Számomra inkább arról, hogy a belvárosokban lesznek-e ismét üzletek, azok vonzanak-e más szolgáltatókat, így felélednek-e tetszhalott állapotukból. Azaz a közérzetünkről.
Lendüljünk túl azon, hogy a svájci vonatokra nem felszállnak, hanem beszállnak, és a vasút nem kegyet gyakorol, amikor utasokat szállít, hanem szolgáltat. De ezen kívül is van még pár dolog, amit nem ott szeretnék naponta élvezni, hanem itthon. Mert nem pénzkérdés lenne.
A rendszerváltás környékén szerintem senki sem gondolta, hogy a korábban közösből épített, majd magánosított épületek romjai még huszonöt év múlva is fájó sebként csúfítják az ország testét. Amint én sem, hogy ebben a témában találhatok még Szolnokon újdonságot.
