A talán soha el nem készülő Tiszaligeti strandfürdő esetében lassan nem az a legfontosabb kérdés, hogy miért csúszott az átadás, mennyi a számla végösszege, hanem az: miből fogja a város fenntartani és működtetni. Az ezzel kapcsolatos tervekre és hatástanulmányokra is nagyon kíváncsi lennék.
A szolnoki bíróság épülete előtt, a járdán rendszeresen parkoló állami autók nemcsak rossz példát mutatnak a város lakóinak, de felvetik a demokratikus intézményekbe vetett közbizalom rongálásának, sőt, akár az uram-bátyám Magyarország kéz-kezet most viszonyainak a lehetőségét is.
Szolnoki otthonunk után jövőre nagyjából annyi építményadót fogunk fizetni évente, mint amennyit havonta mobiltelefon- és tévéelőfizetésre költünk. A plusz teher nem esik jól, de városlakóként elfogadom, hogy a közös kiadásokhoz hozzá kell járulni. Városi polgárként azonban követelnék is.
Kezdjük az idei meghallgatás időpontjával, hogy aztán a kommunikáción, a Tiszaligeti strandfürdőn, a Szolnoknak súlyos versenyhátrányt okozó vasúton, a közlekedési szabálysértéseken és fiókokba került stratégiákon keresztül eljussunk a biliig. Új 10 pont az új közmeghallgatás elé.
Emlékeznek a Parlamentben is elhangzott dakota közmondásra? "Ha halott lovon lovagolsz, szállj el róla!" Sajnos a MÁV egy olyan halott ló, amiről a nagytöbbség nem szállhat le. És bár alapigazság, hogy "döglött oroszlánba nem rúgunk", utasként, szolnokiként nincs más lehetőségem.
