Környezettudatos városlakó akartam lenni. Ehhez képest ismét azzal szembesültem, hogy szolnoki és szolnoki között is van különbség. És megint én vagyok a hülye, mert a fejlődést előremutatónak, a hivatali logikát pedig követhetőnek gondoltam.
Mondhatnám, nem történt semmi különös az előző hétvégén, csupán jobban szem elé kerültek az éjszakai szórakozók. Egy alapos verekedés és egy tönkre tett szobor nálam a mérleg. Mondhatnám, ez minden hétvégi éjszakában benne van Szolnokon. Csak nem értem, miért.
A szégyenletes fizetések és e szakmák társadalmi megbecsültsége mellett is lehet még megalázóbb helyzetbe hozni a pedagógusokat és az egészségügyi dolgozókat. Legalábbis, akik dohányoznak közülük. Ácsorogjanak csak az utcán. Közszemlére téve.
Feltűnt már valakinek, hogy a szolnoki belváros utcáinak többségében 30 kilométeres sebességkorlátozó táblák vannak kihelyezve? Régóta! Vagy az autósok és a rendőrök is azon az állásponton vannak, hogy ezek frizbik és a minimálisan elvárt intelligenciahányadosra utalnak?
Hétköznap délelőtt tízkor iskolatáskás diákok sétálgatnak a szolnoki buszpályaudvaron, de az első tavaszi napsütés a belváros szinte minden pontjára is kicsalta őket. Gondolom, az iskolából, ahol ócska elképzeléseim szerint ilyenkor tartózkodniuk kellene. Ez a csavargás kicsit sokba kerül nekem.
