A belvárosban lévő telkek a város történetével és mindennapjaival összefonódó életet élnek. Ráadásul egy csomó titkot is rejtenek. Minderre persze csak akkor figyel fel az ember, ha egy ilyen telek naponta a szeme elé kerül.
Vagy visszasüllyed Szolnok a piszkos szürkeségbe, vagy feléled a helyiekben a valódi civil tudat, és sok olyan ügyet a nyakukba vesznek, amire mostantól a városnak egyszerűen nincs, vagy nem lesz elegendő pénze. Ez majd kideríti azt is, hogy ki a civil, és ki a pártok bábszínháza.
Tudta, hogy minden szolnoki ingatlantulajdonosnak építményadó bevallást kell készítenie január 15-ig? Nem is azzal van a baj, hogy adóval kell hozzájárulni a közös költségekhez, hanem a rövid határidővel, a rossz kommunikációval, és hogy nem partnernek, hanem adóalanynak tekintik a lakosságot.
Azzal nem vitatkoznék, hogy válság idején mindent meg kell ragadni, ami munkalehetőséget teremt. Egy közel kettőmilliárdos építkezés pedig sokaknak nyújthat megélhetést. Viszont attól, hogy jórészt az Unió finanszírozza, még nincs ingyen, és az átadás után is felkel majd a Nap.
Kíváncsian várom, mikor hangzik el először valamelyik sikereket vizionáló politikusunk szájából a következő mondta: "Még szerencse, hogy az elmúlt évtizedekben a magyarok töredékének sikerült megtanulnia valamilyen európai nyelvet, ezért a többségnek esélye sincs külföldön munkát vállalni".
