Szolnok belvárosában, a Sólyom utcában, egy hatalmas fehér falfelületen, minimum négy hónapja egy méretes horogkereszt látható. Azt gondolom, hogy ha ez egy magát európainak gondoló, demokratának definiáló városban megtörténhet, akkor néhány dolgot végig kellene gondolnunk.
A nyolcvanas évek előtt született, a szocialista táborban felnőtt embernek mi a legkedvesebb emléke a ma már nem létező Csehszlovákiáról? A remek koh-i-noor ceruzákon és a csodálatos Skoda Felíciákon túl? Hát krtek, azaz a kisvakond, akinek hol nadrágja, hol autója, és két remek barátja volt.
Az elmúlt évek hazai városfejlesztéseinek történetében a mélygarázs az elrontott beruházás és a mutyizás szinonimája lett. Holott nemcsak a növekvő autóforgalom, de a belvárosok megújítása miatt is fontos lenne a lefele vagy felfele terjeszkedő parkolók építése. Szolnokon is.
Majdnem kitörtem a bokám. Mondhatnánk, hogy magánügy, ha mindez nem séta közben, a város egyik legszebb utcáján történik. Persze lehetnék tapasztaltabb, és nézhettem volna jobban a lábam elé. Viszont, akkor most nem gondolkodnék azon, hogy kié a járda.
Külföldre nemcsak nézelődni, de látni és gondolkodni is megy az ember. Elvégezhet például matematikai műveleteket, elgondolkodhat történelmi távlatokon, és eszébe juthat, hogy ami máshol működik, az tulajdonképpen nálunk sem lenne ördöngösség.
