Nem véletlen, hogy szinte a nyári napfordulóig kellett várni az Eső idei első számának a megjelenésére. Szolnok több mint húszéves irodalmi folyóiratának ez évi finanszírozása ugyanis sokáig bizonytalannak tűnt. Végül a város közbenjárásának is köszönhetően oldódott meg, így azonban csak a karantén idején kezdődhetett el a 2020/1-es szám szerkesztése. A Tisza moziban június 19-én rendezett lapbemutatón Jenei Gyula, főszerkesztő elmondta, hogy a tavaszi szám viszonylag késői megjelenésének köszönhetően az év hátralévő részében kéthavivá válik az Eső, így valamikor augusztusban érkezik a nyári szám, illetve decemberig még további kettő láthat napvilágot.

Bánki Éva, Darvasi László, Jászberényi Sándor, Háy János, Jónás Tamás, Petőcz András, Markó Béla. Az Eső idei első számában is a kortárs magyar irodalom legismertebb szerzőivel találkozhatunk. A lapszám összeállításáról Jenei Gyula elmondta, hogy amikor az év elején úgy tűnt, bizonytalan az Eső sorsa, sok kéziratot visszaadott, leállt a lap előkészítése. Ez pedig azt is jelentette, hogy a finanszírozás megoldódása után viszonylag gyorsan kellett megszerkeszteni az új számot, így a főszerkesztő olyan szerzőktől kért szövegeket, akikre biztosan számíthatott. Az így összeállított lapszám pedig azt is mutatja, hogy a kortárs, magyar irodalmi életben rangja van az Esőnek, hiszen a más lapokban is szívesen megjelentetett szerzők írásait olvashatjuk a szolnoki folyóiratban.

Az Eső hagyománya, hogy tematikus, egy-egy nagyobb téma vagy kiemelkedő szerző köré szerveződő számokkal jelentkezik. Erre ugyan most nem volt lehetősége a szerkesztőségnek, ám az Indiánok vagyunk című rovat egyetlen témára, a cigányságra reagál az irodalom eszközeivel. A Tisza mozi új közösségi terében tartott lapbemutatón erről Jenei Gyula elmondta: már korábban felvetődött egy ilyen rovat összeállításának az ötlete, és miután Háy Jánostól kapott szöveg rímelt az elképzelésre, Saád Katalin, Haász János és Jónás Tamás írásaiból már megszerkeszthető volt a „tematikus” összeállítás. Amiben az Esőben először publikáló, tiszaföldvári gyökerű Jánoki-Kis Viktória Kristály című írása is helyet kapott. Az építészből lett író-költő a lapbemutatót egy nagyon személyes versével és egy novellájával is színesítette.

Az Eső harmadik, nagy blokkját a szolnoki kötődésű Lázár Balázs, rovatcímet is adó Üzenet Helsingörből című verse nyitja. A színész-költő – akinek a karanténról szóló friss versével indult a lapbemutató – elmondta, hogy új kötete, a H. úr hagyatéka is a hamleti témából merít. A sok szerzőt felvonultató rovat kapcsán Jenei Gyula arról is beszélt, hogy ebben az Esőben különösen sok, először publikáló szerző írása olvasható, így például a néhány éve a Verseghy Gimnáziumban végzett Drávucz Zsolté is.

Bár a nagyinterjú ezúttal kimaradt a szolnoki irodalmi lapból, a recenzió rovatnak jutott hely. Lázár Balázs már említett – a tervek szerint szeptemberben Szolnokon is bemutatásra kerülő – verseskötetéről Vilcsek Béla írt, míg Fekete Mariann Csabai László A vidék lelke című novelláskötetét mutatta be. Ennek kapcsán a lapbemutatón elhangzott, hogy az Eső következő száma – vagy számai – a vidéki létezés, a centrum és a periféria kérdéseivel fog foglalkozni.