2026.06.26. (péntek)

Pancsolás a Damiban

Pancsolás a Damiban

Dátum:

Ma már minimum hatvanévesek lehetnek azok, akik az ehhez a szolnoki képeslaphoz felhasznált fotón a Damjanich uszoda gyerekmedencéjében pancsoltak. Mivel nem lehet pontosan megmondani, mikor készült ez a kép, még az is lehet, bőven hetven fölöttiek az egykori pancsolók.

Ma már minimum hatvanévesek lehetnek azok, akik az ehhez a szolnoki képeslaphoz felhasznált fotón a Damjanich uszoda gyerekmedencéjében pancsoltak. Mivel nem lehet pontosan megmondani, mikor készült ez a kép, még az is lehet, bőven hetven fölöttiek az egykori pancsolók.

Az 1949 tavaszán átadott Damjanich uszodáról viszonylag kevés képeslap készült, és azok is inkább 1967 utániak, amikor már a lelátóval fedett sportmedence is állt. Damjanich 1849-es szolnoki csatájának 100 éves évfordulóján megnyitott, és ezért a tábornok nevét kapó létesítmény belsejéről persze több fotót ismerünk már az ötvenes-hatvanas évekből is, de talán csak kettő van, amelyekből a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata képeslapot csinált. Az egyik ez a 60 filléres, felirata szerint „Szolnok Strandfürdő”-t ábrázoló nyomtatvány, amelyen nem látszódik a fedett medence, így a képes oldalán lévő fotó 1949 és 1967 között szinte bármikor készülhetett.

Mivel lassan felnő egy generáció, akiknek nem lehetnek személyes emlékeik a Damiról, talán érdemes elmondani, hogy az egykori fürdőnek – a fedetten kívül – négy medencéje volt. Ezek közül három látható ezen a szerintem az ötvenes években készült fotón: az előtérben a gyerekmedence, tőle jobbra, hátul a termál, balra, fent pedig az 50 méteres sport vagy hideg. A negyedik medence az 50 méterestől még balra, a bejárat mellett volt, és szintén remek meleg vízben lehetett benne ücsörögni. Bevallom, nem tudom, hogy az ezen a képen nem látható negyedik medence már az 1949-es nyitáskor készen volt, vagy csak valamivel később, a Dami saját kútjának a megnyitása után adták át. Az azonban biztos, hogy telente azt a termált, az 50 méterest és a lelátó alatti medencét lehetett használni, az ezen a fotón lévő pancsoló és másik meleg csak május 1-je és október eleje között várta a vendégeket.

Azt gondolom, hogy ez a kép a ma is álló Lengyel Légió utcai társasház falához épített öltözők fölötti kabinsor „gangjáról” készült. És, ha nem lennének személyes emlékeink a Damiról, akkor a felirat hiányában nehezen jönnénk rá, honnan is dolgozhatott a korabeli fotós. Nem is igazán értem, hogy az ilyen teljesen település-semleges felvételekből miért adott ki képeslapot a monopolhelyzetben lévő szocialista vállalat. Mert, ha már képeslapot akartak a szolnoki strandról csinálni, talán olyan beállítás is születhetett volna, ami a közvetlenül mellette lévő megyeházát is mutatja. Hogy legalább egy picit azonosítani lehessen a helyszínt. De ez persze csak egy utólagos okoskodás. Amihez azért annyit még hozzátennék, hogy a lap kiadói nem nagyon ismerhették Szolnokot, különben a magyarázó feliratba azért beteszik a Damjanich nevet. Még akkor is, ha simán készülhetett abban az időben ez a kiadvány, amikor a MÁV strand éppen nem működött, a Tiszaligeti meg még nem volt kész.

A képen látható jellegzetes – iszonyatosan kényelmetlen – padok, az üresnek tűnő szemétgyűjtő, vagy éppen a pocakig húzott hatalmas fürdőnadrág egy kor vizuális emlékei. Amik olyan apró részletek, amikre minden bizonnyal kevesen emlékeznek, szemben a Damiban töltött napokkal, azok hangulatával. A gyerekmedencében megörökített két tucat gyerek ma már minimum hatvan, de szerintem inkább hetven-hetvenöt éves lehet. És nincs kétségem afelől, hogy sokan közülük, kinőve a Dami gyerekmedencéjét, a többiben is sok időt eltöltöttek. Sőt, abban is biztos vagyok, hogy többük a gyerekeit és még az unokáit is hordta a Damiba. Ami lassan másfél évtizede bezárt, majd eltűnt. Ám nem az emlékeinkből.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

120 éves szolnoki bringás?

A múlt század első évtizedében Szolnok már kerékpáros város. Legalábbis erre utal, hogy egy újabb 1905 és 1911 között készült szolnoki fotón bukkan fel biciklis. A Baross út felé tekert.

Zöldár a torkolatnál

Szigeti Henrik már a „szép Tisza-hídról” örökítette meg a Zagyva torkolatot. Aki viszont postázta ezt a képeslappá lett fotót, a szolnoki vártemplom tornyát már nem láthatta ilyennek.

Szabálytalanul Deáknak

Az 1904-ben Szolnokon szolgáló őrvezető lapja a postára adás napján megérkezett Kunmadarasra. Az érvényes szabályokat ugyan megszegte, de azért erre az anziksz készítői is ösztönözték.

Új év és Damjanich

Minden bizonnyal egy Pásztóról Szolnokra elszármazott hölgy küldte édesanyjának új évi üdvözletét az alig egyéves Damjanich-szoborral a nagy háború előtti utolsó békés szilveszterkor.