- A százados vagy hülye, vagy valamire készül - mondta Edit egykedvűen, amikor Bán Bélával megálltak a Tiszavirág-híd közepén. Távolról inkább félrelépő párnak, sem mint rendőrségről frissen szabadult nőnek és lehallgatástól tartó barátjának nézhették őket. A városi kapitányságtól a Tiszai hajósok teréig egyetlen szót sem szóltak, miután az autóban Bán ezt egyértelmű kézmozdulattal megtiltotta.
- Visszahelyezhetnék már azt a Laci gyereket, mert a hülye balesetek hozzá tartoznak - mondta mosolyogva a pocakos rendőr, amikor a kapitányság kapuja melletti árnyékba húzódva kezet rázott a századossal. - A Vegyiművek parkolójában találtak egy csókát, akin áthajtott valami méretes teherautó. Legalább két napja feküdt az út mellett a fák között, csak a szaga miatt vették észre.
- Nem hiszem el, hogy miközben az életünk forog kockán, ti délután az ágyban hancúroztok - szakadt ki Bán Bélából, amikor végre a Szigony pincérlánya hosszas csengetés után kinyitotta a lakása ajtaját.
- Inkább ágyban, párnák közt, mint magányosan - válaszolta flegmán a lány, aki leginkább azzal volt elfoglalva, hogy az aprócska törölközőt valahogy a meztelen teste előtt tartsa a begipszelt kezével.
- Kellemetlen lehet egy ilyen szépasszonynak a rendőrségi fogdán éjszakázni - jegyezte meg a százados, miközben szabályszerűen átvette az előállítottat, és intett a kísérő rendőrnek, hogy elmehet. Edit kissé meggyötörten, de szikrázó szemekkel nézett a rendőrre, aki hellyel kínálta. - Persze, ha egy kicsit okosabb lenne, megalkudhatnánk, egy óra múlva pedig már otthon is lehetne.
- Miről alkudozzak magával? Már mindent elmondtam Gulyás haláláról.
- Megvan? - Kérdezte halkan Bán Béla, miközben a Tünde egyik asztalánál ülő lánya fejére csókot nyomott. - Még szerencse, hogy délelőttönként senki nincs ebben a cukrászdában.
- Amikor jöttem, épp egy feldúlt vörös nő viharzott ki az ajtón - felelte a lány. - Itt bent meg egy szomorú pasas ült. Valami titkos viszony érhetett talán véget. A pincérek rólunk is azt hihetik, hogy a vén kecske nyalogatja a sót.
