A Tiszai hajósok terén, a Jazz teraszán ült, és bámulta az üres Szapáry utcát. Sok minden történt az előző napon, mégsem jutott közelebb ahhoz, amiért hosszú évek után ismét Szolnokra érkezett. Bán Béla a félig üres limonádés pohárral babrált, és a Madas-ház szétszóródott kincsére gondolt.
- Apád hova lett? - Nézett körül a törött karú pincérlány a Mátyás király úti lakás szűk folyosóján, miután egy törölközőbe csavarva kilépett a fürdőszobából.
- Nem tudod, hol a gatyám? - Kiáltott ki a felfüggesztett közlekedési rendőr a szobából, majd hogy nyomatékot adjon kérdésének, egy kispárnát maga előtt tartva ismét meztelenül lépett ki a folyosóra.
- A százados vagy hülye, vagy valamire készül - mondta Edit egykedvűen, amikor Bán Bélával megálltak a Tiszavirág-híd közepén. Távolról inkább félrelépő párnak, sem mint rendőrségről frissen szabadult nőnek és lehallgatástól tartó barátjának nézhették őket. A városi kapitányságtól a Tiszai hajósok teréig egyetlen szót sem szóltak, miután az autóban Bán ezt egyértelmű kézmozdulattal megtiltotta.
- Visszahelyezhetnék már azt a Laci gyereket, mert a hülye balesetek hozzá tartoznak - mondta mosolyogva a pocakos rendőr, amikor a kapitányság kapuja melletti árnyékba húzódva kezet rázott a századossal. - A Vegyiművek parkolójában találtak egy csókát, akin áthajtott valami méretes teherautó. Legalább két napja feküdt az út mellett a fák között, csak a szaga miatt vették észre.
- Nem hiszem el, hogy miközben az életünk forog kockán, ti délután az ágyban hancúroztok - szakadt ki Bán Bélából, amikor végre a Szigony pincérlánya hosszas csengetés után kinyitotta a lakása ajtaját.
- Inkább ágyban, párnák közt, mint magányosan - válaszolta flegmán a lány, aki leginkább azzal volt elfoglalva, hogy az aprócska törölközőt valahogy a meztelen teste előtt tartsa a begipszelt kezével.
