- Tudom, hogy magának is hiányozni fog ez a ház, de már hiába nézegeti, ennek vége - lépett mellé a Sütő utca végén az ismerősnek tűnő, elegáns úr. Észre se vette, mennyi ideje állhatott már ott, és mióta bámulta a Beloiannisz túloldalán, a kibelezett Madas-házat. Nem volt már rajta tető, az ablakok is hiányoztak. Összerezzent.
A Beloiannisz utca felől kanyarodott a Jászkürt utcára a ponyvás ZIL teherautó. A felépítmény hangos csörömpöléssel jelezte, hogy ez az utca is jó ideje építési terület már. Ez a nagyanyám szanálásra ítélt otthona - intett a sofőr mellett ülő huszonéves srác egy falusias ház előtt, aminek kapuja kitárva állt.
Szergej reggel hat óra óta egyedül szedte a hagymát a szadai kiskertek közé beékelődött szántóföldön. Lehet, hogy nem is Szergej volt, hanem Misa, Maxim vagy valami egészen más. A Vörös Hadsereg egyenruhájában, pár számmal nagyobb csizmájában görnyedt a tűző napon a barázdák között. Délutánra megsajnálta, és elindult felé egy karéj vastagon kent zsíros kenyérrel, meg egy palack vízzel.
- Természetesen. Foglaljon helyet - nézett fel mosolyogva a Fülesből a hetven körüli úr, miután inkább formálisan, mintsem illedelmesen szabad hely után érdeklődtem a másodosztályú kupé ajtajában. Még válaszolt, amikor már dobtam is a csővázas hátizsákomat a csomagtartóra, majd lehuppantam vele szembe, az ablakhoz.
- Messziről vagy messzire? - Mustrálta csomagomat, és a ragadós asztalkára tette a rejtvényújságot.
- Bemegyek a főnökhöz - szólt Magdaléna a haját igazgatva az iroda sarkában lévő tükör előtt. Márti nem vette le szemét a monitorról, ujjai sebesen táncoltak a klaviatúrán. Magdaléna azonban fél perc múlva fehér arccal lépett ki a két irodát összekötő ajtón. Nekidőlt a párnázott borításnak, majd sietősen újra a tükörhöz lépett. Remegő kézzel matatott az üvegpolcon.
