Eljön a pillanat, amikor egy szolnoki hűtlen lesz a Tiszaligethez, mert normális körülmények között szeretne brűgölni. Még szerencse, hogy harminc kilométeres körzetben több alternatíva kínálkozik. Tiszakécskén, a Tisza-parti Gyógy és Élményfürdőben is egyre több a szolnoki.
Őszintén kívánom mindenkinek, hogy saját szemével láthassa a világ legnagyobb terepasztalát. Szolnoknak meg, hogy úgy tudjon sáfárkodni a még meglévő, pusztuló barnamezőivel, egykori ipari területeivel, mint Hamburg. Ahol sok világraszóló csoda mellé egy ilyen helyen csináltak újabbat.
Lassan négy évtizede dúdolom a Másfél millió lépés Magyarországon sorozat címadó dalát, és nagyjából ugyanennyi ideje tervezem, hogy egyszer én is bakancsot húzok, és elindulok az Országos Kéktúrán. Egy kerek évfordulónak köszönhetően két rövid szakasszal nekivágtam.
Attól, hogy egy város tele van történelmi és művészeti látnivalókkal, és már a neve is felér egy turistamágnessel, még lehetnek benne olyan gyűjtemények, amelyek nem profik, nem múzeumiak, viszont emlékeket idéznek, és több embert vonzanak, mint egy tudományosan alapos bemutató.
Létezik Szolnoktól nagyjából órányi autóútra egy város, ami mellett évtizedek óta csak elmentem. Aztán valahol azt olvastam, Csongrádnál található egy olyan szakasza a Tiszának, ami a tengerparthoz hasonlít. Meg aztán kortárs irodalmi vonatkozása is van a városnak. Megnéztük.
