Ami Szolnoknak a Hotel Pelikán, az Salgótarjánnak a Karancs szálloda. A nógrádi megyeszékhely szocialista szállodája azonban 11 évvel előbb nyílt meg, mint a Tisza parti párja, és több mint két évtizede üresen áll. Átadásának hatvanadik évfordulójára helyi kiállítás emlékezik.
És merész felvállalása, hogy azzal sincs semmi baj, ha valaki szingliként éli az életét. Már csak augusztus 25-ig látható a Nemzeti Múzeumban a Magyar menyasszony című kiállítás, ami ugyanannak a Simonovics Ildikó divattörténésznek köszönhető, aki pár éve Rotschild Klárát is bemutatta.
A szocializmus idején épült házakat lehet szeretni vagy sem, ám ez nem változtat azon, hogy épített környezetünk többségét mégiscsak az ilyen épületek adják. Főleg azokban a városokban, amelyek szocialista megyeszékhelyként vagy iparvárosként fejlődtek igazán. Például Salgótarján.
Olcsó poén, de Kis-Magyarország, ezért ne hagyjuk ki: Nagykörűben úgy építettek lombkoronasétányt, hogy lomb is van körülötte. És, ha már kis hazánk, azt is hozzátehetjük, talán a nagykörűiek is szívesebben vették volna a községbe vezető közút felújítását. Pedig élmény a sétány.
A Klisé nyerte a Szolnokon rendezett IX. AztaQ könnyűzenei tehetségkutatót, így ősszel ott lehetnek az Öröm a Zene országos döntőjében, de addig is találkozhatunk velük a Művészetek Völgyében vagy a Petőfi Rádióban. Molnár Alizzal (MA) és Bagi Bálinttal (BB), a Klisé tagjaival beszélgettünk.
