Nem azért rugózom a Szolnokon tilosban parkoló, várakozó, össze-vissza megálló autókon, mert valami meg nem értett önkéntes rendőr zubog belül, hanem mert tényleg azt gondolom, a helyi közlekedési, parkolási morál a város közállapotainak egyik fokmérője. Mi az, ami a szabályok ellenére, következmények nélkül megtehető? Kik merik az ilyesmit bevállalni? Hol a kis és nagy szabálytalanság határa? És mit bír el a közösség, többségi vagy kisebbségi marad-e a „szabályok rám sem vonatkoznak” attitűd? Nem tagadom, az elmúlt néhány évet a tragikus romlás időszakának látom. Lassan elképesztőbb állapotok uralkodnak, mint a rendszerváltás környéki, vadkeleti-vadnyugati időkben. Ez pedig nem sok jó sejtet a jövőre nézve, főleg Szolnok élhetősége kapcsán.

Vannak esetek, amiket saját szemmel kell látni, mert ha valaki csak meséli, nem hihető. Talán, mert eddig nem gondoltam, hogy a szabályok „leszarása” már ilyen szinten jár. Fényes nappal Szolnok főterére a tiltó tábla ellenére nemcsak be mer hajtani egy (tudom, egyre több) autós, de még az is belefér, hogy az éppen nem működő szökőkúton áthajtva, szinte a Kossuth téri dohányboltig menjen. Majd utasát kitéve, a buszoknak fenntartott sávon, a vészvillogót kitéve várakozzon. A városházával szemben. Szolnok egyik viszonylag forgalmas közterületén. Következmények nélkül. Bátran. Gondolom, nem először és félek, nem is utoljára. És talán hamarosan követői is lesznek, avagy már vannak is. Van ezzel probléma?

Lassan negyven éves jogosítvánnyal a zsebemben nem merném megkockáztatni, hogy a Boldog Sándor István körúton, az egykori Centrum sarkánál lévő büfé előtt leállítsam az autómat. Igaz, nem vagyunk egyformák. Más, ha éhes vagy sürgős a dolga, ugyancsak fényes nappal, a legnagyobb forgalomban is megteszi ezt. És egyáltalán nem zavarja, hogy az Ady felől érkezők feltorlódnak mögötte, hiszen az egyik sávot elfoglalja, miként az sem, hogy a kikerülését éppen akadályozza az úttest közepén lévő lyukba helyezett terelőtábla. Ám Szolnokon a helyzet fokozható! Fél perccel később az utca másik oldalán is megáll egy autó, vészvillogó ki, és már zavartalanul zavarható a többi közlekedő. Ezt se hiszem, ha nem látom. Mi az a pár perc, mi az a néhány feltorlódó autó? Igaz, ezen az alapon minek vannak szabályok?

Meg közterületesek és rendőrök? A Kivert Biztosíték (AKB) rovatban nemrég szóvá tettem a Tiszaparti sétányon, a Tisza szálló sarkánál lényegében állandóan parkoló autókat, majd a Levéltár rovatban azt is elmeséltem, hogy a dologról igazoltató rendőröket is kérdeztem, akik azt állítottak, már intézkedtek. Eredmény? Következmény? Ha nekik lehet, nekem, másnak, miért nem? Miért nem ott parkolunk, ahol a legkényelmesebb? Egy jóval korábbi AKB-poszt után, amiben a Kossuth téren ugyancsak tilosban megálló teherautókra hívtam fel a figyelmet, egy érintett elküldött melegebb éghajlatra, mert nem vagyok képes felfogni, hogy neki így egyszerűbb, meg a munkáját végzi. És? Érdemes lenne elmagyarázni, hogy mire szolgálna a könyvtár melletti utca? Nem, mert azóta is ugyanonnan rakodnak.

Nem sorolom tovább. Hiszen a Sütő utcai szórakozóhely alkalmazottja miért ne parkolhatna félig a járdán a munkahelye előtt, ha a bíróság szolgálati autói – a lefoglalt parkolók ellenére – hosszasan ácsoroghattak a gyalogosoknak fenntartott díszburkolaton (még az épület felújítása előtt). Van különbség autós és autós között, autó és autó között? Szolnokon? Ez egy szabad város. Itt mindenki azt csinál, amit akar, mindenki csak azokat a szabályokat tartja be, amelyek neki előnyösek. Csak azt nem értem, minek tartunk fenn egy halom pénzért közterületeseket, kamerarendszert, mi a fészkes fenének vannak szolnoki közlekedési rendőrök? Persze, nem lehetnek mindig, minden esetnél valaki jelen. De a jelen állapotok már azt mutatják, hogy egyetlen egynél sem sikerült. Így működésük nemhogy megelőzésre vagy visszatartásra, de nagyjából semmire sem jó. Még akkor sem, ha mindezek ellenére a város közgyűlése majd örömittasan fogadja el a beszámolójukat.

Egyszer talán kipróbálom, mi történik, ha fényes nappal leparkolok a Kossuth tér közepén? Hány perc, óra, nap múlva szól érte bárki? Vagy, ha a Tiszát úgy közelítem meg, hogy a sétányon hagyom az autómat? Netán a Szapáry utcában, a volt Nemzeti szálló előtt, a buszmegálló be- és kihajtását segítő, forgalom elől elzárt területen várakozok? Ja, ez utóbbi esetben tudom a választ. Az égvilágon semmi. Nem tudják, Szolnokon még meg kell állni, ha pirosat mutat a jelzőlámpa, vagy érvényes még az elsőbbségadás kötelező tábla, a behajtani tilos vagy a sebességkorlátozások? Szemezgethetünk a szabályok között? Mindet vagy egyiket se? Mindenkinek, vagy senkinek se? Lehet dönteni. Mert fejlődésünk így lesz töretlen, Szolnokból pedig élhetőbb vagy élhetetlen város. Mert a leghosszabb út is egy pici lépéssel kezdődik.