A 16+ természetesen nem valamiféle felnőtt tartalomra akar utalni, hanem arra, hogy március első napjaiban a blogSzolnok a tizenhat éves lett, és egy ilyen „ünnepi” cikkben szeretném jelezni, hogy megy, megyünk tovább, immár a tizenhetedikben van, vagyunk. Bár nem szeretnék felelőtlen ígéretet tenni, hiszen ez egy „onemanshow”. Meg egyébként is, mi biztos ebben az országban? Csak az, ami elmúlt. A tizenhat év már biztos, miközben abban sem vagyok biztos, hogy 2010 márciusának melyik napján indult ez az egyszemélyes, szubjektív, szolnoki élményportál. Nem trehányságból. Csak akkor tényleg nem gondoltam, hogy ennyi van benne, ennyi ideig fogom csinálni, ráadásul az első fejlesztések ködébe vész, hogy mikor is élesítettük az első cikket. De azt hiszem, nincs is jelentősége.

A négyezer sem pontos szám. Csak tippelem, hogy az év 365/366 napjából 250 napon – a nyári és a téli szünetek hetven napját, meg néhány elsodort napot kivéve – frissült az oldal, azaz új bejegyzést, pontosabban cikket és képet tettem fel. Márpedig 16 év alatt ez tényleg valahol négyezer körül lehet, ami számomra is meglepő. Pláne, ha azt is számolom, hogy egy-egy ilyen megjelenéshez átlagban két óra kell – utánanézni a témáénak, megírni a cikket, fotózni, fotót keresni, feltölteni, megosztani –, így az elmúlt 16 évemből minimum nyolcezer órát töltöttem a blogSzolnok barkácsolásával. Ajaj! Elővettem a számológépem. Ez a nyolcezer óra kitenne 200 munkahetet, azaz lényegében 4 olyan évet, amikor a hét minden munkanapján, teljes munkaidőben csak ezzel foglalkoztam volna. De nem tesz ki, mert a blogSzolnok nem munkaidőben és pláne nem fizetésért készül. Úgyhogy maradjak magammal annyiban, az elmúlt 16 évemből pontosan tudom, hogy nagyjából egy évet (333,33 napot) mivel töltöttem. Megírtam körülbelül 12 millió karakternyi szöveget Szolnokról, Szolnokért. Milliomos vagyok, lettem! Kár, hogy csak ebben az értelemben. Nem kár! Büszke vagyok rá.

Mi változott 16 év alatt? Az olvasók. Évről évre jobban érdekli őket Szolnok múltja, a hely története. Az ilyen témával foglalkozó cikkeknek van a legnagyobb olvasottsága. Igaz, a helyi közélet, a helyi dolgokon való morgolódásaim is nagyon meg tudja őket érinteni, az abszolút olvasottsági csúcsot is egy ilyen cikk tartja, ráadásul ebből az évből, meglepően sokezer kattintással. Persze, nem minden rózsaszín. Szinte csak az a cikk létezik, ami felkerül a Facebook-ra. Bolond kísérleteim mutatják, hogy ha valamire ott nem hívom fel a figyelmet, akkor tized annyi elérést produkál, mint egy hasonló témájú írás, egy másik hét hasonló időszakában. És ez még akkor is így van, ha az utóbbi években dinamikusan növekszik azoknak a száma, akik nem értik, hogy mire szolgál a Facebook posztban található link, akik olvasás nélkül kommentelik a bevezetőket és a nyitóképeket. Lelkük rajta.

Azt hiszem, már sokszor leírtam, de nem baj, ha magamnak is újra és újra elmondom. A hobbiból készülő blogSzolnok nekem egy csomó nagyszerű ismeretséget, talán kölcsönösen hasznos kapcsolatot, meg pár barátságot is hozott. Amellett, hogy azt hiszem, talán tudom, hol élek. Mert lényegében ez inspirál a napi egy-két-három órás blogSzolnok bütykölésre. Engem nemcsak házak és utcák vesznek itt körül, hanem történeteke is. És igen, azért is kell folytatnom, mert sokkal több a történet, mint amit már ismerek és eddig elmeséltem. Szóval vigyázzanak! A történetmesélés folytatódik a 16+-os időszakban is!

Köszönöm, hogy velem tartanak!

Bajnai Zsolt szerkesztő