De kezdjük a fotóval, vagyis az anziksz képes oldalával! Tulajdonképpen azért vettem meg ezt a képes levelezőlapot, mert a kissé noir hangulatú felvétel jobb oldalán jól látszik, milyen is volt a háború előtt a Tisza bal partja Szolnok fölött, a ma Mentetlennek nevezett részen. Közvetlenül a „szandai hídfőnél” még megtermett, lombos fákat látunk, amelyek alatt a harmincas években a város „kiépített” tiszai strandja működött. Távolabb – a két hídláb között elnézve – viszont szinte kopár vagy legalábbis korosabb fák nélküli terület helyezkedik el. Nagyjából ott, ahol a Kádár-korban elkezdődött a vállalati üdülők építése és azoknak a kiskerteknek a kiosztása, amelyeken csak lábakon álló vityillókat volt érdemes építeni. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a nagyobb árvizek idején, a szolnoki Alcsik által közre zárt terület, a háború előtt is víz alá került, máskor pedig ugyanúgy legelőnek használhatták, mint a mai Tiszaliget kanyarhoz közelebbi részeit.

A mai Verseghy park alól, az ártérből, valamikor délelőtt 10-11 óra körül – a Nap a bal oldali hídpillér mögül süt a fotós felé – készített kép pontos datálásához kevés információ van a felvételen. Mivel a képeslappá lett kép tulajdonomban lévő példányát 1938. május 8-án adták postára, és a bal parton elégé lombosak a fák, azt gondolom, hogy a budapesti Kröpfmacher cégnek dolgozó ismeretlen fotós legkésőbb 1937 nyarán lőhette ezt a felvételt. Ugyanakkor a fotó bal szélén, a belváros felőli hídszerkezet alatt átnézve a mai Opus/Titász telep helyén egy füstölő kéményt és ipari épületet látunk. Mivel ezen a helyen működött a város saját villamoserőműje mindaddig, amíg nem csatlakoztunk az országos hálózathoz, azt mondanám, a felvétel 1927 előtti is lehet. A papír minősége viszont arra utal, hogy inkább a harmincas évek elején jelenhetett meg a képeslap, és mivel akkoriban ezeknél a termékeknél – a konkurencia miatt – számított a frissesség, inkább a harmincas évek első felére tenném a fotózás lehetséges legkorábbi pillanatát.

Ezzel a kisnyomtatvánnyal kapcsolatban, a hátuljára írt szövegnek köszönhetően, néhány dolog egészen biztos. Veres Juliska úrleány egy Szolnokon a sorkatonai idejét megkezdő fiatalembertől kapta ezt a lapot. Az aláírás szerinti Gyuri arról tudósította a Gyöngyösön élő lányt, hogy „szép élet a katonaélet, csak ne lenne olyan optimista a századosunk, föltételezi azt, hogy sokkal fürgébb vagyok, mint egy zerge”. És beszámolt arról is, hogy néhány kiló már lement, illetve, ha lesz ideje levelet is ír. Mindeközben azonban van egy irtó érdekes mondata is: „Képzelje, nincs Szolnokon villamos!?” Tény, hogy a harmincas évek végén, Budapesten kívül több városban is közlekedett villamos – például Nyíregyházán és Szombathelyen is –, Szolnokon pedig a huszadik század elején vetődött fel az építés ötlete. Azaz nagy kérdés, hogy a Szolnokon katonaidejét töltő fiatalember miért csodálkozik azon, hogy a városban nem közlekedik villamos. Nem élhetett akkor, amikor Szolnokon ilyesmit terveztek. Nem feltételezném, hogy esetleg gyöngyösiként azt képzelte, minden megyeszékhelyen vagy nagyvárosban jár a villamos, hiszen Egerben sem volt. Hát akkor miért ez az elvárás? A rácsodálkozás, amit talán az első Szolnokról küldött képeslapján is fontosnak tartott megfogalmazni.