– Hogyan kötődik Gácsi Mihály Szolnokhoz?

– A Szolnoki Művésztelep újjászervezésekor, a fiatalítás részeként került ide 1956-ban. Sokan érkeztek abban az időben, többek között Fazekas Magdolna, Meggyes László és Simon Ferenc is. Gácsi közel két évtizedig maradt, és nemcsak megszerette a várost, de része is lett Szolnoknak, hiszen amellett, hogy a művésztelepen alkotott, rajzolt a Néplapnak, plakátokat és számtalan grafikai munkát készített. Megörökítette például az éppen átalakuló várost. Sajnos éppen abban az évben ment el, amikor megkapta a Munkácsy-díjat. Az egyik fia visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a Művésztelep műteremlakásai abban az időben már nem biztosították a megfelelő komfortot egy kétgyermekes családnak, ezért a lakhatási problémák miatt elköltöztek. Egy rövid hódmezővásárhelyi kitérő után a zalaegerszegi művésztelepen talált otthonra, ahol haláláig alkotott.

– Miért éppen most került a figyelem középpontjába?

– A Szolnoki Művésztelep legjelentősebb alkotóinak egyike, akit a hazai grafika aranykorában országosan is magasan jegyeztek. Ugyanakkor nemcsak grafikusművészként, de tervezőgrafikusként és illusztrátorként is tevékenykedett, a Néplap Jászkun Kakas mellékletében például évekig oldalakat töltöttek meg a karikatúrái. Már csak ezért is megérdemelné, hogy foglalkozzunk vele, és a századik születési évfordulója is kiváló apropó lenne. Ugyanakkor a Damjanich János Múzeumban fut egy hároméves OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alap) kutatási projektünk, amelynek keretében nemcsak Gácsi Mihállyal, de Ágotha Margit és Rékassay Csaba grafikusok munkásságával, és hármójuk összehasonlító elemzésével foglalkozunk. Ágotha és Rékassy nem sokkal Gácsi után érkeztek Szolnokra, és sok közös pont van az életművükben, miközben mindhárman meghatározó grafikusai a hatvanas és hetvenes éveknek.

– Mennyire maradtak Szolnokon Gácsi Mihály alkotások?

– Egri Mária, a Damjanich Múzeum egykori művészettörténésze jó kapcsolatot ápolt Gácsival, az ő révén több műve is bekerült a gyűjteményünkbe. Ugyanakkor Gácsi alkalmazott grafikusként sokféle dolgot csinált, plakátokat, meghívókat, könyvjelzőt, így ha nem is eredeti munkái, de azok reprodukciói sok szolnokinál fennmaradhattak. A legnagyobb gyűjteménnyel és hagyatékának jelentős részével a zalaegerszegi Göcseji Múzeum rendelkezik, bár egy pályázatnak köszönhetően idén több alkotást sikerült megvásárolnunk a múzeum számára.

– A Szolnoki Kalendáriumban elhangzó előadásán kívül mivel „ünnepeljük” még a 100 éve született Gácsi Mihályt?

– Ez az előadás eredetileg a Szolnoki Galériában a szeptember elején nyíló Gácsi Mihály-kiállításhoz is kapcsolódott volna külső programként, de sajnos az épület műszaki állapota miatt nem jöhetett létre a tárlat. A kiállításra szánt anyagból viszont kiemeltünk húsz kisgrafikát, amelyek a Damjanich Múzeum bejáratánál most is megtekinthetők. Közben készülünk az OTKA kutatásunkat lezáró nagyobb kiállításra, ami a három szolnoki grafikus munkásságát mutatja majd be, és nemcsak itt, de más városokban is megtekinthető lesz jövőre, és egy nagyszabású album is készül hozzá. Az idei Múzeumok Őszi Fesztiváljához kapcsolódóan pedig szintén tartok egy előadást a múzeumban október 29-én Gácsi Mihályról, ami annyiban lesz más, mint a szeptember 18-ai könyvtári, hogy a gyűjteményünkben őrzött, hozzá kapcsolódó grafikákból és tárgyi emlékekből is fogok bemutatni egy válogatást.

Szolnoki Kalendárium, 2026. szeptember 18., 16.30: „Kritikus művész, iróniája kegyetlen” – 100 éve született Gácsi Mihály (Verseghy Ferenc Könyvtár 2. emeleti rendezvénytér)

Múzeumok Őszi Fesztiválja, 2026. október 29., 16:30: Egy életmű lenyomatai – 100 éve született Gácsi Mihály (Damjanich János Múzeum, Konferenciaterem)