Szerintem nem férhet kétség ahhoz, hogy Háy Gáza szolnoki papírkereskedő képeslapja legalább kettő, de az is előfordulhat, hogy három, különböző fotóból lett „összeszerkesztve”. Tekintettel arra, hogy a „mókolásra” 1905 elején vagy azt megelőzőn kerülhetett sor, igazán szép teljesítmény a szolnoki Tisza-part, a csónakázó fiatalok és a talán a befagyott folyón álló hajók ilyetén összerakása. Feltételezem, hogy a képeslap bal és jobb oldala, a két szabadban lévő részlet, az arányok miatt, nem ugyanazon a felvételen voltak eredetileg. Még akkor sem, ha az a gőzös és a mögötte lévő „uszályok” esetleg Szolnoknál, a Tisza-híd lábánál, a folyó bal partján lettek megörökítve. Bár őszintén megmondom, nekem ez azért lenne furcsa, mert a mai Tiszaliget felső részénél, nagyjából az Aranylakat alatti folyóparton ilyen sok hajó ritkán fordult elő. De lehet, hogy tévedek, ám akkor nemcsak a jobb, de a bal part is igazi kuriózum.

A csónakban ülő két pár viszont egész biztos, hogy nem a szolnoki Tisza-híd lábánál lettek lefotózva. Annak adnék némi esélyt, hogy valóban a szabadban, egy vízen lévő csónakban ültek, miként azon se lepődnék meg, ha egyértelműen az derülne ki, hogy a képeslapnak ez a részlete műteremben készült. Divatos dolog volt ugyanis a huszadik század első harmadában díszletek között állva, ülve megörökíttetni a családot, az ismerősöket. Szerintem a fiatalok csupán valamilyen vicces közös emléket akartak, és eszükben nem volt hosszan csónakázni, evezni. Őszintén, el nem tudnám kézleni, hogy a hölgyek ruhájában hol lehetett volna Szolnoknál biztonságosan csónakba szállni.

De szolnokiként ezen a szolnoki képeslapon nem is a jég fogságában lévő hajók és a csónakázó fiatalok a legérdekesebbek bő 120 év távlatából. Hanem a fotó fenti része, különösen a jobb felső sarok. Merthogy alig létezik fotó a mai Verseghy park területén egykor álló Scheftsik-malomról, és a mögötte lévő gőzfűrésztelepről. Homályos, távoli képeket ismerünk a legtöbb helyen Szent István malomként emlegetett üzemről, amely a papírgyár területén álló Hungária gőzmalommal együtt sérült meg 1905-ben. A Scheftsik család tulajdonában lévő, és a Tisza-híd közelében lévő malom 1905-ig a város villamosáram termelője is volt, majd valamikor az 1910-es években elbontották. A fotón nemcsak a malom és a rakparton kikötött bőgős hajók látszanak jól, de az a hosszú kerítés is, amelyik a mai Verseghy parktól egészen a református templomig nyúlt, és zárta körben a városnak polgármestert is adó Scheftsik-család telephelyét.

A Kontsek Géza debreceni fióküzletében dolgozók Held Bözsike úrleánynak nem sok köze lehetett a képeslapon megörökített négy fiatalhoz. Azt gondolom ugyanis, hogy az anzikszot Szolnokról 1905. március 17-én Debrecenbe, a Csapó utca 38. szám alá postázó Jenő, aki aznap éjjel érkezhetett a városba, „maradék áruk” között találta Háy Géza hibás feliratú és elavult kiadványát, amit talán még kedvezményesen is vásárolhatott meg. Ez a képeslap ugyanis még úgynevezett hosszúcímzéses, azaz szabály szerint nem volt rajta hely az üzenetnek – Jenő ezért írt a képre –, ugyanakkor abban az évben ezeket meg is szüntették, hogy legyen hely az anzikszok hátlapján. Azt nem tudom, hogy Háy Gézának szólt-e valaki a hibás Hungária malom megjelölés miatt, de az biztos, hogy én nagyon hálás vagyok ezért a „mókolt”, MI nélkül összerakott, szabadkézzel szerkesztett képért, hiszen így lett egy eredeti, viszonylag közeli képem a Szolnok életében és ipartörténetében fontos Scheftsik-malomról.