Nagyon mélyen szeretnék meghajolni a Szigligeti Színház A Négyszögletű Kerek Erdő előadásának valamennyi alkotója előtt. A darabban játszó nyolc színészt – Ónodi Gábor, Harna Péter, Stelly Zsófia, Jankovics Anna, Deme Gábor, Lugosi Claudia, Tárnai Attila és Tóth Tamás – pedig szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani. Amennyiben nézőként van jogom ilyesmit tenni, akkor hangosan követelem, hogy tessék őket sokkal többet, az eddigieknél jelentősebb szerepekben játszatni. Ugyanis tudnak táncolni, énekelni és szívvel, alázattal játszani. Ami nemcsak egy gyerekdarabnál jön jól. Főleg, hogy Lázár Ervin meséje felnőtt produkcióként is értelmezhető.

Ónodi Gábor láttán csak azért nem kiáltottam fel előadás közben – hát ennek a fiúnak kellemes az orgánuma, remekül énekel, és képes egy darab mozgatórugója lenni, tehát miért kell mindig a harminckettedik alabárdos szerepét ráosztani -, mert nem akartam zajosabb lenni a kis közönségnél. Tóth Tamás írója, Zirzurr fogorvosa és Zordonbordona három olyan arc, ami arra utal, hogy ez az ugyancsak remek hangú – dalban és prózában is -, jó kiállású színész is sokkal többre képes, mint amit mostanában rászabnak. Stelly Zsófia már a Csupa ballábban is megmutatta, hogy egy sokra képes, ígéretes pálya elején álló színésznő, akinek a hangja nyolc ember kórusából is kitűnik, és aki olyan lelkesedéssel képes akár egy nyulat is életre kelteni, mint kevesek.

Vagyis, egy „konkurense” volt a színpadon, Lugosi Claudia. Ha egy árva szót sem szólt volna, csak a mozgását látjuk, akkor is bármelyik pillanatban tudjuk, hogy egy mesebeli lovat alakít. Szöveg nélkül is kitalálhattuk volna, hogy szerepe szerint mit gondol vagy érez. De szerencsére beszélt és énekelt. Mert, mint esetében jól tudjuk, ezek neki nem okoznak nehézséget.

Könyörgöm, tűzze műsorra a Szigligeti a Macskafogót! Elsősorban azért, hogy Jankovics Anna valamelyik patkányt eltáncolhassa. De bármilyen zenés, vidám darabot elő lehetne venni, lenne hozzá Jankovics Anna személyében olyan női fő- vagy mellékszereplőnk, aki a csillagokat lejátssza nekünk.

Tudom, soknak tűnik a magasztalás, de képtelen vagyok abbahagyni. Harna Péterrel kell folytatnom a sort. Az Én és a kisöcsém láttán már jeleztem, hogy akár Kabos Gyula örökösét is láthatjuk benne. Most viszont azt kell mondanom: Feleki Kamil Bruckner Szigfridjét tette pillanatok alatt zárójelbe Harna, akinek igazság szerint bármilyen táncos-komikus szerepet ki lehetne osztani. A szívem vérzik, amikor nyúlfarknyi szerepekben látom.

Nem hagyhatjuk említés nélkül Deme Gábort sem, aki iskolapéldáját mutatja annak, hogyan lehet egy figurát jelenetenként felépíteni. Ráadásul egy olyan alakot, akinek a jellemét és a megítélését is meg kell fordítani a két felvonás alatt. Hát miért nem lehet ennek a színésznek a zászlólengetésen túl alkalmat teremteni a bizonyításra? És most írjam le ezt újra Tárnai Attiláról is? Megérdemelné, mert tőle is azt kaptuk, hogy sokkal többet tud a színészetről, mint amennyit egyébként lehetősége van megmutatni.

Persze nem feledkezhetünk meg arról, hogy ennek a nyolc remek színésznek, egy jól megírt darabból kiválóan rendezett előadás teremtett lehetőséget arra, hogy megvillantsák oroszlánkörmeiket. Az lenne a mi nagy szerencsénk, ha a mindenkinek ajánlható A Négyszögletű Kerek Erdő alcímét magukra vennék, és az ő játékuknak soha nem lenne vége.

(A fotók a Szigligeti Színház honlapjáról származnak.)