2026.06.17. (szerda)

Szerkesztői kesergés

Szerkesztői kesergés

Dátum:

Tisztába vagyok azzal, hogy a blogSzolnok nem egy országos jelentőségű médium. Mert leginkább csak a Szolnokon fontos témákról ír. De mit tegyek, ha a nekünk fontos MÁV strandról a fővárosban székelő MÁV Zrt. Kommunikációs Igazgatóságtól lehet informálódni. Pontosabban nem lehet.

„Soha nem büszkélkedj azzal, hogy ki mindenkivel nem sikerült interjút készítened!”. Intett többszöris az újságíró pályán már legalább négy évtizedet eltöltött kollégám, utalva ezzel arra, hogy a sikertelenségben sokszor nekünk is részünk van. Mint mondta, erre akkor jött rá, amikor a nyolcvanas évek elején potyára utazott Irakba, hogy a Magyar Rádió számára mikrofon végre kapja az akkor éppen baráti Szaddám Huszeint. Ehhez képest persze pitiáner dolog, hogy nekem a Magyar Államvasutak Zrt. – egy picit a saját cégem, hiszen az állam én is vagyok, azaz az én adómból is tömködik a lyukait – Kommunikációs Igazgatóságát nem sikerül szóra bírnom immár vagy két hónapja.

Tulajdonképpen csak azt szerettem volna elsőre megkérdezni, hogy a szolnoki MÁV strandról ki tud felvilágosítást adni, mert a lassan háromnegyed évszázados sportlétesítmény idén sem fogad vendégeket, és némi állagmegóvás mellett lassan, de biztosan pusztul. A MÁV informatikusai nagyon ügyes emberek, hiszen, ha a megadott – nekem telefonon is javasolt – sajtós címre küldünk egy e-mailt, akkor pillanatokon belül jön a válasz, miszerint levelünket megkapták, és legyek türelemmel, amíg a munkatársak dolgoznak az ügyön. Azt hiszem, három ilyen levelem van már, mert az első, a második és a sürgető e-mailemre is egy ilyen, ember által nem látott automatikus választ kaptam.

Pedig olyan jó lenne megtudni, hogy ha a Horthy-korszakban, a második világháború előtt fontosnak tartották a munkás testedzést, ezért felépült a szolnoki MÁV-strand, a Rákosi-korszakban annak ellenére nem dózerolták le, hogy Horthy idején épült, sőt a Kádár- rendszer sem látott semmi kivetnivalót a két előd által fenntartott sporttelepben, akkor immár ez az európai, rendszerváltás utáni ?mindig az előzőek a hibásak? rendszerünk, mi a radai rossz nyavalyát akar kezdeni a fürdővel. Nem kötekedésből, piszkálódásból, a leterhelt munkatársak további leterhelése okán, hanem egyszerűen azért, mert érdekel, hogy ez az érték meddig rohad még.

Tudom, hogy a MÁV-ot éppen átalakítják. Arról gőzöm sincs, hogy csak az én életemben hányadszor. De hát attól, hogy a kórház élére új igazgatót ültetnek, a nővérke még kiviszi az ágytálat! Mondhatnám azt is, hogy vezérigazgatótól és szervezeti formától függetlenül a vonatok is járnak, de inkább nem mondom, mert per pillanat a nővérkék megbízhatóbbak, mint a masiniszták.

Persze ennek a cikknek az égvilágon semmi értelme, mert a MÁV-nál, az én pénzemből (is) kellemesen fizetett alkalmazottak fizetése se több, se kevesebb nem lesz attól, hogy egy vidéki médium megkapta vagy sem a kért információt. Mint, ahogy attól sem követett még el harakirit a MÁV-nál senki – szemben a Japán vasúttársasággal -, amiatt, hogy késett egy gyorsvonat. Hová is jutna ez az ország, ha mindenki ennyire a szívére venné a munkáját?

Tehát, immár másfél hónapja nem tudom megírni, mi lesz a MÁV strand sorsa. Holott nemcsak nekem, de elég sok szolnokinak is volna köze hozzá.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Vizsgáljuk köz(ös)műveinket!

Milyen gyakran kell a szolnoki vízhálózat meghibásodására számítani, mikor omlik össze a város csatornarendszere, meddig működhet az életveszélyes közvilágítás? Szembenézünk az örökséggel?

Szolnok mit tesz a könnyekkel?

Balásy Gyula könnyeinek feltörölgetése közben elgondolkozunk azon, hogy ez a fickó és helyi kiszolgálói miként tették tönkre a szolnoki médiát és kommunikációt (is)? Vagy így jártunk?

Roller és szerencse

Tudom, menő, sőt olykor hasznos az elektromos roller, de autósként és gyalogosként rettegek az ezzel közlekedőktől. Közben féltem is őket, mert olykor kész oroszrulett, amit művelnek.

Férfias könnyek

Ha egyszer majd az elmúlt hónap személyes emlékeit összegyűjtjük, akkor talán külön fejezetet kap ebben a történeti munkában, hogy a napi „politikai” történések kapcsán ki és mikor sírt.