„Soha nem büszkélkedj azzal, hogy ki mindenkivel nem sikerült interjút készítened!”. Intett többszöris az újságíró pályán már legalább négy évtizedet eltöltött kollégám, utalva ezzel arra, hogy a sikertelenségben sokszor nekünk is részünk van. Mint mondta, erre akkor jött rá, amikor a nyolcvanas évek elején potyára utazott Irakba, hogy a Magyar Rádió számára mikrofon végre kapja az akkor éppen baráti Szaddám Huszeint. Ehhez képest persze pitiáner dolog, hogy nekem a Magyar Államvasutak Zrt. – egy picit a saját cégem, hiszen az állam én is vagyok, azaz az én adómból is tömködik a lyukait – Kommunikációs Igazgatóságát nem sikerül szóra bírnom immár vagy két hónapja.
Tulajdonképpen csak azt szerettem volna elsőre megkérdezni, hogy a szolnoki MÁV strandról ki tud felvilágosítást adni, mert a lassan háromnegyed évszázados sportlétesítmény idén sem fogad vendégeket, és némi állagmegóvás mellett lassan, de biztosan pusztul. A MÁV informatikusai nagyon ügyes emberek, hiszen, ha a megadott – nekem telefonon is javasolt – sajtós címre küldünk egy e-mailt, akkor pillanatokon belül jön a válasz, miszerint levelünket megkapták, és legyek türelemmel, amíg a munkatársak dolgoznak az ügyön. Azt hiszem, három ilyen levelem van már, mert az első, a második és a sürgető e-mailemre is egy ilyen, ember által nem látott automatikus választ kaptam.
Pedig olyan jó lenne megtudni, hogy ha a Horthy-korszakban, a második világháború előtt fontosnak tartották a munkás testedzést, ezért felépült a szolnoki MÁV-strand, a Rákosi-korszakban annak ellenére nem dózerolták le, hogy Horthy idején épült, sőt a Kádár- rendszer sem látott semmi kivetnivalót a két előd által fenntartott sporttelepben, akkor immár ez az európai, rendszerváltás utáni ?mindig az előzőek a hibásak? rendszerünk, mi a radai rossz nyavalyát akar kezdeni a fürdővel. Nem kötekedésből, piszkálódásból, a leterhelt munkatársak további leterhelése okán, hanem egyszerűen azért, mert érdekel, hogy ez az érték meddig rohad még.
Tudom, hogy a MÁV-ot éppen átalakítják. Arról gőzöm sincs, hogy csak az én életemben hányadszor. De hát attól, hogy a kórház élére új igazgatót ültetnek, a nővérke még kiviszi az ágytálat! Mondhatnám azt is, hogy vezérigazgatótól és szervezeti formától függetlenül a vonatok is járnak, de inkább nem mondom, mert per pillanat a nővérkék megbízhatóbbak, mint a masiniszták.
Persze ennek a cikknek az égvilágon semmi értelme, mert a MÁV-nál, az én pénzemből (is) kellemesen fizetett alkalmazottak fizetése se több, se kevesebb nem lesz attól, hogy egy vidéki médium megkapta vagy sem a kért információt. Mint, ahogy attól sem követett még el harakirit a MÁV-nál senki – szemben a Japán vasúttársasággal -, amiatt, hogy késett egy gyorsvonat. Hová is jutna ez az ország, ha mindenki ennyire a szívére venné a munkáját?
Tehát, immár másfél hónapja nem tudom megírni, mi lesz a MÁV strand sorsa. Holott nemcsak nekem, de elég sok szolnokinak is volna köze hozzá.