Nem fogok azzal előjönni, hogy ha a párizsiakat nem zavarja Sztálin, akkor nekünk vajon miért fáj Ságvári. Amint azzal sem hergelnék senkit, hogy csak újratemetni és átnevezni tudunk, meg lenne ennél komolyabb problémánk is.

Egyrészt mert az aktuális utcaneveink pontosan elárulják, hogy éppen mit gondolunk a világról és benne magunkról. Másrészt a közterületek elnevezésének nem magasztos szobroknak, hanem tájékoztatást szolgáló információknak kellene lenniük. És tegyük a szívünkre a kezünket! Pár év alatt azok lesznek, a legtöbb utcanevünk sok szolnoki vagy Szolnokon járó számára nem is több ennél. Ady, Kossuth, Mátyás király még rémlik, de Szapáry, Horánszky, Balogh Kálmán már komoly gondot okozna. Ahogy a Körte, Ágnes, Tószegi is viszonylag egyértelmű, ám a Sóházzal, a Tófenékkel vagy a Szigonnyal már lennének gondjaink.

Ám, ha már újra nekiugrunk néhány szolnoki utca átnevezésének – tegyük hozzá, ezt eddig is bármikor meg lehetett volna tenni -, akkor legalább próbáljunk helyi kötődésű, számunkra kedves és fontos nevekben gondolkodni. Mert, ahogy Horánszky és Hubay lassan már száz éve, rendszereken átívelve jelöl közterületeket, a jól kiválasztott új utcaneveknek is lehetne ekkora szerencséjük.

Gondolom, ötlete mindenkinek lenne, így most csak néhánnyal hozakodnék elő a saját tarsolyomból.

Nekem például hiányzik egy Kaposvári Gyuláról elnevezett közterület. Mert lehet, hogy volt nála Szolnok történetének nagyobb kutatója, ismerője, de hogy a hetvenes-nyolcvanas években a várostörténetnek jelentősebb ismeretterjesztője nem, az biztos. És lényegében a mai napig szinte abból élünk, amit ő publikált.

Ahogy az öreg Hasznos Istvánról is sok mindent hallottam már, de hogy a fél város tőle tanult úszni, ráadásul kevés olimpikonunk egyike, az is biztos. Persze, a fene bánná, ha nagy hirtelen nem nevezünk el utcát róla, mert belátható időn belül az új sportuszodára tartogatjuk e nevet. (Elé meg a szobrot, amit a Damiból mentett meg az alkotója.)

Akinek nem tetszik, vessen meg érte, de Schwajda Györgyről is közteret neveznék el. És csak részben amiatt, hogy két évtizede felépítette az új színházat. Sokkal inkább azért, mert a nevéhez a szolnoki színjátszás olyan korszakai kötődnek, ami nemcsak helyben érdemes említésre. Ráadásul a Rátóti legényanya okán talán másokban is megmozdulna valami a Schwajda utcán sétálva.

Voltak jelentős városi és megyei vezetőink is, akiknek Szolnok aranykora, második virágzása vagy éppen legnagyobb beruházásai köszönhetők, de ma már nem viseli közterület a nevüket. És voltak olyan szolnoki kötődésű nagyságok is, akiknek ugyan csak a szülőhelyük vagy az iskolavárosuk voltunk, de a mai napig büszkék lehetünk rájuk.

Szóval, ha már utcákat kell átnevezni, akkor tegyünk legalább egy kísérletet arra, hogy ne csak a táblafestők járjanak jól. És ne menjünk bele Szolnokhoz sehogy sem kapcsolódó nevek kapcsán kicsinyes politikai csatározásokba. Inkább őrizzük meg a méltóságunkat mindenki számára szerethető, szolnoki nevekkel.