(Ez az írás 2013. április 10-én jelent meg először.)

A lassan negyven éves Jubileum tér szerintem Szolnok második legújabb tere. Úgy tippelem, hogy csak az új városközpontban, a Pelikán Szálló és az Aba-Novák Kulturális Központ között, a hetvenes évek második felében kialakított tér lehet nála fiatalabb. Hozzátéve, hogy ebbe a versenybe nem neveztem be azokat a köztereket, amelyek utcák találkozásánál vagy kiszélesedésénél korábban is léteztek, csak mostanában kaptak nevet. A Jubileum tér ezekkel szemben ugyanis egy olyan közterület, amely születése előtt – a hetvenes évek első fele – ebben a formában, méretben és névvel nem létezett.

A Jubileum tér ugyanis a város alapításának 900 éves évfordulójához kapcsolódó – pontosabban akkorra éppen befejeződő vagy kifulladó – nagy Szolnok-átépítési láz szülötte, ahogy erre a neve is utal. A vasútállomás előtt már bő száz évvel korábban is volt egy jóval kisebb méretű tér, ahol a második világháború után az első helyközi buszpályaudvart is kialakították. Ám az nagyjából a jelenleginek a fele-harmada lehetett. Az új állomásépület hatalmas főhomlokzata, az akkor elégségesnek ítélt parkolók, a buszpályaudvar, a teret szegélyező magasházak, illetve a Mátyás király és a József Attila utakat összekötő szakasz kialakítása mind a tér növekedése felé mozdították a tervezőket és a kivitelezőket.

Őszintén megmondom, meg sem tudom tippelni az egész tér méretét, de ettől függetlenül szerintem kijelenhetjük: nemcsak az egyik legújabb, de a város legnagyobb teréről is beszélünk. Amihez tegyünk hozzá gyorsan két másik leget is. Nagy valószínűséggel ez Szolnok legforgalmasabb közterülete, illetve kevés házszáma ellenére a legnagyobb lakosságszámú is.

A Jubileum tér 5. szám alatt található ugyanis Magyarország legmagasabb lakóháza, a 24 emeletesünk, amiben néhány kisebb somogyi falu valamennyi lakója elférne. És ez még nem minden, hiszen a tér másikoldalán álló tízemeletesek közül három – a 2. 3. és 4. szám – is ezen a téren található. Nincsenek pontos információim, de úgy tippelem, hogy az említett négy társasházban 200-250 lakás lehet, ami akár ezer állandó lakost is jelenthet. Azaz Szolnok állandó lakosságának legalább 1%-a a Jubileum téren lakik.

Az átmenő forgalom pedig ennek többszöröse lehet, köszönhetően a vasútállomásnak illetve a buszpályaudvarnak. Mindazok ugyanis, akik a környező településekről közösségi közlekedési eszközökkel érkeznek Szolnokra, vagy távoznak a városból, nagy valószínűséggel megfordulnak itt. És hol van ez a forgalom a rendszerváltás előtti időkhöz képest.

A teret a 24 emeletesünk mellett az 1975-ös vasutasnapra átadott állomás, illetve az ugyancsak a 900 éves évfordulón felavatott emlékmű határozza meg leginkább. A Tanúhegy című alkotás Gyurcsek Ferenc szobrászművész és Kampis Miklós építész munkája, és a lábánál található, egyre megkopottabb vörös emléktábla szerint, a helyiek adakozásából emelték. Érdemes alaposan szemügyre venni a műalkotást, ugyanis lentről felfelé haladva Szolnok múltja elevenedik meg kőből faragott képeken. Alulról felfelé szélesedő szerkezete – ami nem a hegyek jellemzője – optimista megközelítése a jövőnek, azaz holnap is lesz még sok minden a város történetében, amit érdemes lesz megörökíteni.

A téren található továbbá az egykori Szolnok ABC és étterem épülete – ha jól gondolom, ez egyidős a 24 emeletessel és a térrel – illetve a másik oldalon a Csomóponti Művelődési Ház, ami azonban csak 1977-re készült el. Ahogy gyanúm szerint a tízemeletesek lábához illesztett üzletek is, amelyekben ma a Volán és az orvosi rendelő mellett a katonai ruhabolt is található.

A Jubileum tér a mából nézve nemcsak a város alapításának 900. évfordulójára emlékeztet, hanem arra a tíz-tizenöt éves időszakra is, amikor mai áron 3-400 milliárd forintot költöttek Szolnokon úgynevezett jóléti, tehát nem termelő beruházásokra.