2026.06.21. (vasárnap)

Háborút vagy csatát vesztettünk?

Háborút vagy csatát vesztettünk?

Dátum:

Ballagok reggel a belvárosból az állomás felé, miközben legalább négy szolnoki középiskola mellett megyek el. Csapatostól jönnek szembe, vagy félreeső zugokban ácsorognak diákok. Száll a cigarettafüst, parázslik a dohány. Többségük nincs tizennyolc!

A reggeli hírekben örömmel újságolták, hogy hamarosan már Magyarországon is lehet tüdőátültetést végezni, nem kell emiatt a betegeket Bécsbe szállítani. Nem vagyok orvos, de gyanítom, ezeknek a műtéteknek a jelentős része összefüggésbe hozható a dohányzással. Ami természetesen egy emberi alapjog, azaz senkinek sem tiltható meg, hogy rágyújtson. A drága műtéteket fizető közösség maximum annyit tehet, hogy korlátozza a dohányhoz való hozzájutás és a nyilvános bagózás lehetőségeit. Illetve valamilyen módon megpróbálhatja lebeszélni a dohányosokat veszélyes szokásukról, és tehet valamit azért, hogy megelőzze a még nem függők függővé válását. Főleg a fiatalkorúak körében.

Reggelente sokszor megyek Szolnok belvárosából gyalog a vasútállomásra. Előbb az ÉPFA-t – leánykori nevén a 633-ast -, aztán a Gépiparit, majd a Közgét és a Kerót hagyom el. Szemben csőstől özönlenek a vidékről bejáró diákok, akik közül a ráérősek itt-ott, félreeső zugokban, csoportokban állnak félre. Tudom, túlzás pontos statisztikai adatok nélkül arányokat mondani, de néha úgy tűnik, minden harmadik-negyedik diák kezében-szájában ott a cigaretta. És, amin végképp kiakadok: a dohányzók többsége ifjú hölgy.

Sok dolog miatt lehet szidni az új trafik-törvényt, az azonban elvitathatatlan, hogy nem lehet lépten-nyomon cigit kapni. Kritizálhatók a nem dohányzók védelmében hozott rendeletek, de ugyancsak elismerhető, hogy a legtöbb nyilvános helyen nem kell passzív dohányosnak lenni. A szolnoki Baross utcán reggelente tapasztalható állapotokat látva viszont nem nagyon érthető, hogy mi is történt az utóbbi években a megelőzés terén. Elsősorban a fiatalkorúak körében. Hogyan hasznosult a gyaníthatóan százmilliós nagyságrendben erre fordított közpénz?

Tapasztalataim alapján borzasztóan rosszul. Igaz, javíthatatlan optimizmusom miatt nem igazán tudom eldönteni, hogy csak csatát, avagy már háborút is vesztettünk. Igen, mi, akiknek a pénzéből a megelőző kampányokat végzik, akiknek az adójából majd az idehaza sem olcsó tüdőátültetések elvégezhetőek lesznek. Igen, mi, akik abban a tévhitben ringatjuk magunkat, hogy éppen felnövőben van egy bennünket meghaladó, normálisabban élni akaró nemzedék, akiknek köszönhetően egy békésebb öregkorra számíthatunk. Igen, csak mi, akik azt gondolják, hogy bár a dohányzás alapjog, a szabadság korlátozása elfogadható, ha legalább a fiatalokat megpróbáljuk megóvni olyasmitől, ami bár trendi és felnőttes, de hosszú távon veszélyes.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Kossuth téren át?

Munkanap délután a Szapárytól a Táncsics utcáig 20 perc alatt jutottam el autóval. Kényszerhelyzet volt, hogy a belvárosból a Tisza túlpartjára kellett mennem. Csak egy új híd segítene?

Vizsgáljuk köz(ös)műveinket!

Milyen gyakran kell a szolnoki vízhálózat meghibásodására számítani, mikor omlik össze a város csatornarendszere, meddig működhet az életveszélyes közvilágítás? Szembenézünk az örökséggel?

Szolnok mit tesz a könnyekkel?

Balásy Gyula könnyeinek feltörölgetése közben elgondolkozunk azon, hogy ez a fickó és helyi kiszolgálói miként tették tönkre a szolnoki médiát és kommunikációt (is)? Vagy így jártunk?

Roller és szerencse

Tudom, menő, sőt olykor hasznos az elektromos roller, de autósként és gyalogosként rettegek az ezzel közlekedőktől. Közben féltem is őket, mert olykor kész oroszrulett, amit művelnek.