Nem tudom, hogy a Kozma Károly képeiből összeállított kiállítás rendezői akartak-e összefüggést vagy párhuzamot találni a földszinti és az emeleti képek között, bennem mindenesetre megállt az ütő, amikor felfedeztem. Igaz, a fotók enélkül is szépek és mesélők.
Vizuális történetmesélés
A Szolnoki Galériába belépve az első meglepetés akkor ért, amikor a jegy mellé egy kis „katalógust” is vásárolhattam Kozma Károly Üzenet – Jelek a múltból című fotókiállításához. Ráadásul nem egy silány fénymásolatot, hanem egy kellemes papírra nyomott, színes, tartalmas ismertetőt. Így a kiállítótérbe lépés előtt már szembesülhettem azzal, hogy ettől a tárlattól jóval többet várhatok, mint a hozzám eljutott „reklámok” alapján előzetesen gondoltam.
A második meglepetés a földszinti térben jobb kéz felé indulva ért. Ugyanis elolvashattam a kiállítás szinopszisát, amiből nekem, mint tudatlan látogatónak is világos lett, hogy Kozma Károly nemcsak a helyi múzeum munkatársa, hanem a legjelentősebb magyar egyiptomi ásatások résztvevője és dokumentálója is egyben. Ennek köszönhetően pedig a szempillantás tört része alatt érthetővé vált, hogy miért is rendezték meg ezt a kiállítást.
Ugyancsak nagyon szimpatikus, hogy a távolról is nagyszerű fotók nézegetése előtt némi eligazítást kaptam a Kákosy professzor vezette egyiptomi ásatások történelmi hátteréről. Egy sima térkép segítségével pedig térben is elhelyezték, hogy a képeknek köszönhetően hol járhatok majd. Ráadásul a kiállított képek közül néhányat egy légifotóba is beleapplikáltak, így nagyjából azt is azonosítani lehet, hogy Luxor környékén merre túrázunk képzeletben.
Mindezeknek köszönhetően tényleg olyan a kiállítás, mintha egy jó minőségű, szerkesztett album lapjait lapozgatnánk. Csak itt jóval nagyobb képeken tárul a szemünk elé egy távoli és egy múltbeli világ. Amit persze már kisiskolás korunk óta rengetegszer láthattunk, ám szerintem mindenkit újra és újra képes elvarázsolni, ha más szemszögből van megmutatva. Márpedig Kozma Károly képei nekem ilyennek tűnnek. Talán azért, mert egy jelentős ásatás résztvevőjeként nemcsak jól komponáló és világító, profi fotósnak kellett lennie, hanem egy igazi, vizuális történetmesélőnek.
Ami az emeleten látható fotóin is visszaköszön. Igaz, azok már nem az ókori Egyiptomról, egy nagyszerű feltárásról szólnak, hanem – ez sajnos nem derült ki egyértelműen – talán a megyei múzeum legszebb tárgyairól. Amelyeket – szemben az egyiptomi piramisokkal és szobrokkal – akár a maguk valójában is nézegethetnénk. Bár szó se róla, Kozma Károly képeinek köszönhetően sokkal többet vehetünk észre rajtuk, mint ha csak egy tárlóban látnánk őket. Ugyanakkor így és a fotók összeválogatásának logikáját sem ismerve, kicsit féloldalas a tárlatnak ez a része.
Még akkor is, ha a magyarországi régészeti leletekről készült fotók előtt egy pillanatra megállt bennem az ütő. Ugyanis a képfeliratokat olvasva belém nyílalt, hogy bizony ezeken a fotókon is vannak az időszámításunk előtt XV. századból való tárgyak. Ahogy a földszinten látható, Egyiptomban megörökített műkincsek között. Azaz egy pillanatra összeért két egymástól fizikailag távoli, tőlünk pedig időben három és félezer évre lévő világ. Ami számomra a legfontosabb üzenete lett ennek a kiállításnak.
Úgyhogy, mivel nincs tele a város Kozma Károly fotóművész Üzenet – Jelek a múltból című kiállításának plakátjaival, és nem lengenek zászlók és molinók a Szolnoki Galéria körül, hogy két világ találkozik ott remek fotókon, engedjék meg, hogy a világhálón kiáltsam világgá: június 8-ig feltétlenül nézzék meg ezt a kiállítást.
