(Nyári ismétlés /NYI/: Ez az írás 2016. április 21-én jelent meg először.)
Érdekes kérdéseket lehetne feltenni a Batthyány utca 1962. júniusi burkolása kapcsán. Ez az a közterületünk, amely ma a Baross utcát és a Gárdonyit köti össze úgy, hogy az Ady Endre út két, jól megkülönböztethető részre osztja. A mellékelt felvétel az előkertes kockaházak alapján, az Ady és a Gárdonyi között készülhetett akkor, amikor a szegélykövekkel már kirakott út alapját egyengette a gőzhajtású úthenger. A gép talán sokaknak lehet ismerős, hiszen az 1977-ben készült Robog az úthenger című magyar sorozatban, a Szabó Gyula alakította Józsi, pontosan ilyennel vágott keresztül az országon. Ez a kép azonban nem a lomha monstrum miatt érdekes, hanem azért, mert 1962-ben az Ady Endre út még nem szelte ketté ezt az utcát – csak később nyitották meg a mai nyomvonalát -, így közlekedési szempontból se lehetett túl jelentős. Sőt, a képen látható szakaszát is alig pár évvel a felvétel készítése előtt alakították ki. Hogy mégis miért volt fontos a jó minőségű út kiépítése – ami ekkoriban még egyáltalán nem volt jellemző Szolnokra -, rejtély. Indokolhatta a pár évvel korábbi utcanyitás éppúgy, minthogy valaki fontos ember építkezett a városnak ezen a frekventált pontján.
Az útépítés értelmével kapcsolatban, a Jósika utcában 1964 szeptemberében készült felvétel is felvethet kérdéseket. Persze, csak a mából nézve, amikor már tudjuk, hogy az egykor a Bajcsy és a Baross utcát összekötő, a vasútállomás közelében lévő utca alig egy évtizeden belül szinte teljesen eltűnik és átalakul. A képen látható házakból 1974-re már egy sem állt, és biztosra vehetjük, hogy a gondosan készülő útból se maradt semmi a vasútállomás környékének teljes átépítése közben. Ebből pedig arra következtethetünk, hogy az 1956-ban elkezdett, majd még abban az évben megrekedt szolnoki állomás beruházás folytatásában 1964-ben nem nagyon hitt senki. Arról meg talán álmodni sem mertek, hogy a környék kertes házai és kis utcái helyére körút, felhőkarcoló, panelházak és közintézmények kerülnek az új szolnoki vasútállomás méltó környezeteként.
A Jósikai utcai munkáknál tartósabbra sikerült a mai Konstantin, a mellékelt fotók 1965. májusi készítésekor éppen Úttörő utca burkolása, amit jelenleg is használunk. A Baross utcától, a Rákóczi úton keresztül, a Gábor Áron térig tartó közterület útépítési munkáiról két képet is örökül hagyott az ismeretlen fotós.
Az elsőt, minden valószínűség szerint az akkori Sport presszó emeletének ablakából készítette úgy, hogy bal oldalon, az éppen Beloiannisz nevét viselő iskola látható. A munkáknak nagyon az elején lehettek még ekkor, hiszen az úttest még elég ramaty állapotban van, a szélek sincsenek kijelölve, az építőanyagot is csak leborogatták, és hát munkást se látni a környéken. Pontosabban egyet igen, csak az éppen egy rövidnadrágos villanyszerelő a jobb oldalon látható lapos tetős ház tetején. A mából nézve munkavédelmileg épp annyira van rendben a ténykedése, mint az utca elején álló gyönyörű parancsnoki GAZ, Trabant 500-as és 403-as Moszkvicsok biztonsági felszerelései.
A Konstantin utca közepéről, azaz a mai benzinkút közeléből, ugyanakkor készült felvételen úgy tűnik, hogy az út építését talán ebből az irányból kezdhették. A szegélykövek ugyanis itt már egy darabon a helyükön vannak, igaz bentebb még ugyanolyan építőanyag halmokat látunk, mint az előző fotón. Ez a kép nemcsak azért érdekes, mert a bal oldalán, a ma is álló gyönyörű polgárház előtt épp egy Wartburgot túráztat a sofőrje – száll is a füst mögötte rendesen -, hanem mert jól mutatja, milyen állapotban lehettek ekkoriban a város fontosabb utcái. Macskakő és rajtuk talán némi aszfalt. Mindez rávilágít arra, hogy a hatvanas-hetvenes években nemcsak a város folyamatos átépítése, de az utak állapota és azok javítása is folyamatos kihívás elé állíthatta a várost és a lakóit.
(Köszönet a fotókért Pap Bélának)
