Szolnok VI. kerületének – a Nagyváros és a Czakókert – főutcájának is tekinthetjük a Petőfi úttól a József Attila útig tartó, viszonylag hosszú Rákóczi utat. Egyik érdekessége, hogy mai nevét nem valamelyik nagy közterület elnevezési évben – 1894, 1926, 1950 – kapta, hanem abban az esztendőben, amikor országos összefogással sikerült Törökországból Magyarországra szállíttatni, és Kassán eltemetni II. Rákóczi Ferenc fejedelem földi maradványait.
Ennél a momentumnál érdemes egy pillanatra elidőzni, mert sokat elárul az Osztrák-Magyar Monarchiáról. A részben Bécsből irányított, Habsburg uralkodó által összefogott dualista államban ugyanis nemcsak az történhetett meg, hogy az 1848-as forradalmároknak emlékműveket állítottak – lásd a szolnoki Szabadság teret majd a Damjanich-szobrot -, de az egyel korábbi szabadságharc névadó irányítóját – a Habsburgok szempontjából rebellis lázadót – is újra lehetett temetni idehaza. Talán nem véletlen, hogy a Monarchia, és Szolnok aranykora is erre az időszakra esik.
Amikor egyébként a belvárosból Szolnok határa felé vivő, a korabeli városhatáron kívül fekvő kertek és gyümölcsösök között vezető kocsiútból szép lassan a fejlődő város fontos utcája lett. Aminek a különböző szakaszait a XIX. században Suba, Baranyi, Barát és Révay nevekkel jelölték, általában a környéken élő, jelentősebb nagycsaládokra utalva. A két oldalán lévő telkek pedig fokozatosan változtak egymástól távolabb álló falusi portákból, egymáshoz közelebb épített földszintes, mezővárosi parasztpolgár házak helyévé. A belváros felé eső részén a mai napig áll egy-két ilyen, az utcafronttal párhuzamos, nagyjából száz éves ház. Távolodva pedig felfedezhetünk néhányat, az utcára merőlegesen épített, kevésbé tehetős, szűk telken álló, nyeregtetős házakból is.
A Petőfi utcához hasonlóan – miután ez annak folytatásának is tekinthető -, a Rákóczi úti is pontos lenyomata az elmúlt bő száz év szolnoki lakóházépítésének. A paraszt és parasztpolgár házakat a harmincas évekre tehetősebb polgárházak váltották fel, majd talán a Kádári-konszolidáció idején megjelent egy-két kockaház is, hogy aztán a hetvenes évektől a társasházak váljanak uralkodóvá. Ezek stílusa, minősége és utcaképre gyakorolt hatása külön misét megérne, mert van közöttük néhány egészen kiváló és pár csapnivaló is. Ahogy az utóbbi egy-másfél évtizedben a régi házak helyére épített „villák” között is. Némelyik tulajdonosa nem igazán tudta eldönteni, hogy Szolnokon vagy valamelyik mediterrán városban lakik-e.
Az utca legismertebb középülete az immár az utca névadójával azonos nevű általános iskola. Ami egyébként csak 1990-ben vette fel a fejedelem nevét, holott az intézmény mai helyén 1869 óta folyik oktatói tevékenység. Mint az az iskola honlapján olvasható, a mai épület valamikor a XX. század elején készült el, és mint annyi szolnoki oktatási intézmény, ez is hadikórházként vészelte át a kit világégést.
A Rákóczi úttal kapcsolatban nem tudok szabadulni egy feltételezésemtől, amit jó lenne egyszer bizonyítani vagy cáfolni. Szerintem ugyanis ez az út volt eredetileg a belvárosból, a vasúti síneken át a főváros felé vivő főközlekedési út városi szakasza. Ezt két dologgal tudnám alátámasztani. Egyrészt a Százados úti meghosszabbítása akár a vasúti átjáróig is elvezethetett. Másrészt pedig a Baross utca is csak később, a mai állomás kialakításakor született meg, míg a József Attila ennél is újabb útnak tekinthető. Tehát, ahogy a Thököly út vezetett be Szolnokra Jászberény felől, a Mártírok útja Tószeg felől, eredetileg a Rákóczi elődei hozhatták be a Pest és Abony felől érkezőket a belvárosba.
