(Nyári ismétlés. Ez a cikk 2017. február 14-én jelent meg először.)

A Horthy-korszakban Szolnokról készült legismertebb várostérképen jól látszik, hogy nagyjából a mai Vízirendőrségtől a Dohányfermentálóig – egykor Magyar Királyi Dohánybeváltó Hivatal -, a Tiszával párhuzamos részt Erzsébet királyné rakpartnak nevezték. Cseh Géza sokat idézett Szolnok város utcanevei című könyvéből pedig az is tudható, hogy az elnevezésre 1926-ban került sor, akkor, amikor Trianon után a legnagyobb közterület átkeresztelés zajlott a városban. A rakpart folytatását, azaz a Tisza-hídig terjedő szakaszt ugyanekkor nevezték el I. Ferenc Józsefről. Nincs ezen mit csodálkozni, hiszen maga a kormányzó is nagy híve volt a Monarchia fénykorával azonosítható osztrák császárnak és magyar királynak, felesége, Sissi pedig mint a magyarok lelkes híve vonult be a kollektív köztudatba.

Hogy az Erzsébet királyné rakpart miként is nézhetett ki az elnevezés idején, arról leginkább korabeli képeslapok alapján lehet fogalmunk. Annak ellenére, hogy a mellékelt felvétel inkább a XX. század első évtizedében készülhetett, sok kétségünk nem lehet afelől, hogy a Tisza szolnoki nagy kanyarulatánál 1926 körül is hasonlóan festhetett a terület. Elsősorban az élénk vízi szállítás – fa, gabona -, illetve az ekkor már teherpályaudvarként funkcionáló első szolnoki állomás – ma RepTár – közelsége miatt. Azaz ne kiépített, kövezett, gyalogos sétára különösebben alkalmas rakpartra gondoljunk, inkább amolyan sáros, piszkos ipari zónára, valódi teherkikötőre.

Ami az elnevezést követően is maximum annyiban változhatott, hogy a várost védő gát megerősítésével jobban elvált egymástól az ártér és a magasabb terület. Illetve 1935. július 18-án átadták a Nostra Tárházat, ami mellett komoly vasúti sínrendszert is kiépítettek, illetve a gáton átnyúló folyami rakodók is megépültek. Tehát miként Farkas Ferenc talán 1940 körül készült légifelvételén is látható, nem vezetett erre kiépített gyalogút, maximum a gáton lehetett levágni az utat, ha valaki a belvárosból az Újváros felé igyekezett.

Cseh Géza imént idézett könyvében azt írja, hogy a rakpart elnevezését 1950-ben nem megváltoztatták, hanem egyszerűen eltörölték. Aminek részben az lehetett az oka, hogy abban az évben zajlott a Rákosi-kor több szolnoki közterületet érintő átnevezési hulláma, ami szinte mindent érintett, ami csak egy picit is a korábbi rendszerekre utalt. Másrészt pedig talán azzal magyarázható, hogy nem nagyon hiányzott egyetlen épületről sem az ilyen utcatábla, hiszen ezen a területen nem volt olyan telek vagy ház, amit csak erről a közterületről lehetett volna megközelíteni. Az persze érdekes, hogy az 1898-ban Genfben meggyilkolt királyné nevét, különböző formában – általában a királyné szó elhagyásával – a mai Tiszai hajósok tere 1975-ig viselte.

Egy 1965-ös várostérkép alapján azonban úgy tűnik, hogy a Vízirendőrségtől nyugatra lévő rakpart egy része nem maradt bő félévszázadra névtelen, hanem a Tárházig – azaz nemcsak a Tiszaparti gimi és a rendőrség között – Zalka Máté, munkásmozgalmi tábornok nevét viselte. Hogy pontosan hol húzódott a Zalka sétány vége, és mi lett a Vízirendőrségen túli szakasz neve 1990-ben azt sajnos nem tudom. Miként arra se mernék vállalkozni, hogy a kilencvenes évek elején lekövezett, megerősített mellvédű, a belvároshoz közelebb eső sétány méltó folytatásának tekinthető szakasz mai nevét megmondjam. Az elérhető térképek ugyanis ellentmondóak. Van, ahol Dr. Hegedűs Lajos sétányként a Mártírok útjáról nyíló, a Tiszára merőleges közterületet jelölik, máshol pedig a folyóval párhuzamos séta- és bicikli utat. Sajnos utcatábla nem segíti az eligazodást, és mivel az ezen a közterületen álló egyetlen számozott épület – a tízemeletes melletti társasház – az 1-es számot viseli, mindkét megoldás alátámasztható. Miként a KÖTIVIG egykori igazgatójának, 1972-78 között a Szolnok Megyei Tanács elnökének emléket állító, 2004-ben elhelyezett tábla sem visz közelebb a megoldáshoz.

Ha egy kis szerencsénk van, akkor ennek a szolnoki barnamezőnek – üresen álló Student, pusztuló tárház, frissen kitakarított vasúti épületek – a megújulása a sétány elnevezését is egyértelműsítheti. Hiszen előbb-utóbb nem lesz mindegy, hogy Szolnok legfontosabb turisztikai attrakciója és a belváros között hol is sétálhatunk mi és a vendégeink.