Mi történt két felvonás alatt?

Mi történt két felvonás alatt?

Dátum:

Annak ellenére, hogy olyanok, mintha kézifékkel kellene száguldaniuk, Harna Péter, Jankovics Anna és Ónodi Gábor menti a szolnoki Fekete Pétert, aminek lett volna esélye, hogy a bemutató óta minden szolnoki cipőbolti tanuló dúdolja a dalait. De mi történt az első és a harmadik felvonás között?

Nehéz viszonylag objektívnek maradni egy olyan bemutató kapcsán, ami szerintem a magyar, zenés színpadi művek egyik legjobbikából készült. A hazai színházi irodalom legnagyobbjai között tartom számon Eisemann Mihályt, Zágon Istvánt, Békeffi Istvánt és Kellér Dezsőt, akiknek a dalait azok is ismerik – megkockáztatom, vidámabb baráti eseményeken éneklik is -, akik egyébként soha sem látták a Fekete Pétert, nem hallották a honi színjátszás néhai bölényeit vagy nem ismerik a Budapest Bár feldolgozásait. Vessenek meg érte, de a Fekete Péter egy olyan zenés darab, amit időről időre elő lehet, és elő is kell venni! Vártam a szolnoki premiert.

A fentiek miatt talán érthető, hogy van néhány Fekete Péter előadás az emlékeim között. Pár éve a Madách Színházban láttam Kovács Patríciával és Magyar Attilával, a kilencvenes években pedig vagy ötször néztem meg a Vígszínházban Eszenyi Enikővel és Rudolf Péterrel. Ez utóbbiban Chineau úr szerepét – egyébként parádésan – az a Méhes László játszotta, aki a mostani szolnoki bemutató rendezését vállalta. Tudom, nem szerencsés, de megkerülhetetlen korábbi előadások emlékével beülni egy bemutatóra. Féltem is a szolnoki bemutatótól.

Ami kifejezetten jól indult. Az első felvonás ugyanis egyértelműen Jankovics Annáé, aki nemcsak játékával és mozgásával, de „leestem a székről” hangjával is méltó Colette szerepére. Nem szégyen kimondani, hogy a címszerepet alakító Harna Péter – aki számomra egy egészen új és a korábbi emlékeket elhomályosító Pierre-t, azaz Fekete Pétert formált – csak másodhegedűs, miként a jóval többre érdemes Ónodi Gábor is csak untermanja a két főhősnek. Akik ismét elképesztően szép kosztümökben játszhatnak egy elsőre batár nehéznek tűnő díszletben. Ami aztán egy nagyon ügyes selfieszközként is funkcionálni kezd. Mindez egészen ellágyított. Elkezdtem élvezni a szolnoki premiert.

Ám ez a második felvonásban mindez lassan alábbhagyott. Annak ellenére, hogy Harna, Jankovics és Ónodi kötőféken is mentették, amit lehetett, Barabás Botondnak kifejezetten jót tesznek a múló évek, ráadásul néha parádés mozgásokat enged meg magának, Gombos Judit pedig újra bebizonyítja, hogy bármit, de tényleg bármit képes eljátszani. Esküszöm, ha azt adnák neki feladatul, akkor játssza el a Fekete Péter valamennyi szerepét – legyen férfi vagy nő – képes lenne kiválóan megoldani. Ám itt nagyjából meg is állhatunk. Mert a második felvonásban elkezdődik az alibizés. A kivonulás, bevonulás, a dalok revübe illő – a történetmesélésből kilógó – előadása, és a díszlet is meghalt. Csak kapkodtam a fejemet, hogy mi történik a szolnoki Fekete Péterrel.

Aztán a harmadik felvonás beviszi az utolsó gyomrost. Rapid módon. Nem törődve azzal, hogy mégiscsak itt kellene kifejlődnie a történetnek, megoldódnia a mesének. Minimális játék, aztán értelmetlen – és szerintem a színészeket is megalázó – ökörködés egy asztalon. És úgy ér véget az egész, mintha valaki az órájára nézett volna, hogy megy az utolsó busz, húzzunk haza a fenébe. Mintha az első és a harmadik felvonást nem ugyanaz az ember rendezte volna. Amit komoly gyanúvá érlel, hogy a szolnoki premierek történetében először fordult elő olyasmi, hogy a tapsrendnél a rendező nem jelent meg a színpadon. Mi a fene történt a szolnoki Fekete Péterrel?

(A felvételek a Szigligeti Színház honlapjáról valók.)

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kicsekkoló káosz

Két és fél óra kicsekkolás. Ónodi Gábor szinte követhetetlenül turbózza a káoszt. Ilyen teltház premieren rég volt a Szigligetiben. Ha híre megy, nehéz lesz bejutni a Ketten a neten-re.

Rés a szendvicsen

Szendvicsnemzedék. Azok, akik idős szüleik és saját családjuk közé szorulva próbálnak megfelelni és teljesíteni. Az első játékfilmjét készítő Mayer Bernadett tisztelendő témaválasztása.

A háromszög négyszögesítése

Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.

Dobó Kata utolsó kívánsága

Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!