AKossuth tér és a Magyar utca találkozásánál ma álló, a tér felé eredetileg csak négyemeletes, lapos tetős, az utca felé pedig két kétemeletes szárnnyal folytatódó lakóépület tulajdonképpen három telken helyezkedik el. A városháza melletti, Kossuth tér 7. és 8. számú ingatlanokon az előző századfordulótól az ötvenes évek végéig földszintes, utcafrontjukon üzlethelyiséges házak álltak. Itt működött például az önállóvá lett szolnoki színház első jegyirodája is. A 8-as számú telek azonban 1960-ra már üresen állt – foghíj -, egyes visszaemlékezések szerint ideiglenesen talán kerthelyiség foglalta el. A Magyar utca másik oldalán lévő, a ház építéséhez szanált telek pedig nem is a Kossuth térhez, hanem a Kossuth (korábban Gorove) utcához tartozott hivatalosan, ahol többek között Klein Ignác és Kenéz Lajos üzletei is működtek.
A Jászkunság című folyóirat egyik 1961-es számából tudható, hogy a Kossuth tér modernizálására – azaz a földszintes és a városháza kivételével egyemeletes házak eltüntetésére – már 1954-ben készített terveket a budapesti Lakóépülettervező Vállalat, ám sem abból, sem annak 1959-es frissítéséből nem lett semmi. A három telek beépítésére végül a Kossuth teret ma meghatározó öt modern bérházat papírra vető Szolnok megyei Tervező Vállalat kollektívája kapott felkérést, tulajdonképpen a tér egészének újra gondolásával együtt. Az eredetileg 66 lakásos társasház terveit a Kossuth tér és a Sólyom utca sarkán álló, a Múzeum étteremnek is otthont adó épülettel együtt Kovács József vezetésével Boháty Lajos és Bíró József tervezték.
Kovács József, mint a tervezővállalat – akkor még csak iroda – vezetője a Jászkunságban részletesen beszámolt az összesen 100 új otthonnak helyet adó két Kossuth téri ház tervezési folyamatáról. Ennek része volt a Magyar utca végén lévő régi házak lebontása, majd az így létrejövő területen egy olyan ház megálmodása, amelynek földszintjén üzlethelyiségek kapnak helyet, miközben illeszkedik a szomszédos városházához és az akkor még Tiszti Klubként működő egykori Népbank (később Sztár) épületéhez. Kovács cikkében arról írt, néhányan arra próbálták rávenni őket, hogy a múzeumhoz vagy a városházához hasonló küllemű épületet tervezzenek (tiszta 2010-es évek – a szerk.), ám nem fogadtak szót. Mint írja, ők inkább a modern technikát és a korszerű lakásépítés elveit szerették volna alkalmazni, így végül mindkét esetben valóban újdonságnak számító homlokzatú házat terveztek.
A ház építése 1961-ben kezdődött és 1963 áprilisára tulajdonképpen befejeződött, legalábbis erre utal, hogy a földszintjére akkor beköltözhetett a ma is ott található lottózó, illetve gyógyszertár. Ez utóbbi – mint Berta Ferenc szolnoki gyógyszertárakról szóló könyvében olvasható – tulajdonképpen a Szele-féle patika utódja volt, ami 1922-től a városháza földszintjén működött Korona illetve Városi patika néven. Ugyancsak a Magyar utcát lezáró társasház földszintjén – a mostani bank helyén – kapott helyet egy ruházati üzlet, a Magyar utcai szárny alatt pedig az Elegant divatáru mintaboltja. Ez utóbbi azért is érdekes, mert ehhez kapcsolódóan került fel a ház Kossuth téri homlokzatára egy fényreklám.
Az épület Tiszti klub/Sztár felőli szárnyának földszintjén 1963 májusában nyílt meg az Árkád eszpresszó, ami a hetvenes évekig a szolnoki kulturális élet egyik fontos színhelye volt. Az Árkád irodalmi kávéházban ugyanis rendszeresek voltak az országosan ismert színészek önálló estjei úgy, hogy sokszor az ajtóban toporogtak a kíváncsiskodók. Érdekes egyébként, hogy ezt az eléggé általános épület elnevezést először itt használták Szolnokon, és majd csak jó két évtizeddel később „lopta el” a Nerfeld-palota helyére felhúzott, egyébként valóban árkádos épület.
A Magyar utcát lezáró ház érdekessége, hogy a másfél évtizeddel később épült társadalombiztosítási irodaházhoz hasonlóan, átnyúlik a „lezárt” utca fölött. Meglepő, de fotók bizonyítják, hogy ez az árkád eredetileg nem volt lezárva az autók előtt, azaz a lakások alatt ki lehetett kanyarodni a Magyar utcából a Kossuth térre. Persze csak személyautóval, mert a ház mögött még közel kétévtizedig működő sörpalackozót ellátó teherautók továbbra is a másik irányba közlekedtek.
Az eredetileg 66 lakásos társasház átadása után kifejezetten nagy tetszést aratott modern homlokzatával, színes erkélykorlátjaival, a Magyar utca felé is értelmezhető tetőmagasságával, ami az ottani épületeket nem tette tönkre. (Hiába! Akkor még voltak szabályok, amiket be is tudtak tartani.)
Azt sajnos nem tudom, hogy a lakások kiutalása milyen alapon történt, és a hatvanhat lakás közül hány volt tanácsi bérlakás és mennyi öröklakás. (Vajon laknak még a házban eredeti lakók?) De talán ennél is érdekesebb, hogy hatvan évvel ezelőtt mennyire másként gondolkodtak az autókról és az ott élők személygépkocsijainak az elhelyezéséről. Ma egy ilyen házhoz 66 parkolót kellene létesíteni, ám akkoriban ilyen nem kellett. El nem tudom képzelni, hol parkolhatnak a ma ott lakók. Akik a kétezres évek elején történt borzalmas emeletráépítés miatt még többen is vannak, mint 1963-ban.
(Archív fotók: Fortepan, Hunyadi József, Bauer Sándor, saját gyűjtemény)
