2025.08.27. (szerda)

Négy kuka is hiába

Négy kuka is hiába

Dátum:

A Kolozsvári út 2. számú telek sarkán immár négy szeméttároló edény is az arra járók vagy ott várakozók rendelkezésére áll. Ennek ellenére a Magyar Rádió egykori szolnoki stúdiójának kerítése mellett vastagon áll a szemét. Elsősorban italos üvegek és dobozok. Mi lehetne a megoldás?

Ha valaki megáll az évek óta üres rádióstúdió kertjének Kolozsvári út felé eső oldalánál, és átnéz a kerítésrácson, akkor azt láthatja, hogy az utcával párhuzamosan, a lábazat takarásában, az egykori parkban áll a szemét. Elsősorban sörös- és üdítősdobozok, illetve apró üvegek – „csavaros actimel” – alkotják a bedobált hulladék zömét. Elsőre is hihetetlennek tűnik ez a fajta igénytelenség, de amikor észreveszi az ember, hogy a buszpályaudvar és a rádió kertjének a találkozásánál három darab telepített kuka, és egy nem túl igényes, kerítésre kötözött fekete szemeteszsák is várja a feleslegessé váló csomagolóanyagokat, akkor tényleg csak elképedni lehet.

Mi többet lehetne még tenni azért, hogy a szemét a kukákban és ne a kerítésen belül végezze? Talán megoldás lehetne, ha a sarokra egy sárgamellényes köztisztaságist állítanánk, aki az italok elfogyasztása után a fogyasztók kezéből kivenné a csomagolóanyagot és a kukákba helyezné azokat. Nem vagyok benne biztos, hogy egyetlen ember elég lenne, de szükség esetén egy másikat is munkába lehetne állítani, aki esetleg megpróbálná elmagyarázni a közterületen italt fogyasztóknak, hogy mi a helyes eljárás a kiürült dobozok és palackok esetében. Azt hiszem, nyugdíjas állás lenne. A város meg minden évben elkölthetne pármillió forintot annak az „elátkozott” saroknak a tisztántartására, talán valami környezetvédelmi, foglalkoztatási vagy felzárkóztatási pályázatot is lehetne erre találni.

Persze, ennél drasztikusabb megoldáshoz is folyamodhatnánk. Leskelődni, titkokban szabálysértőkre vadászni nem túl szép, de hát a sebességhatárok betartására is így próbáljuk rákényszeríteni a száguldozókat. Tehát kísérleti jelleggel két közteres nem a szemét személyes átvételével, hanem a szemetelők pár másodpercen belüli lefülelésével és drasztikus megbüntetésével is foglalkozhatna. Talán lenne némi visszatartó ereje, ha egy olcsó sör elfogyasztása, a kiürült doboz nem megfelelő elhelyezésének következtében, mondjuk, ötvenezer forintba kerülne. Azt se bánnám, ha a büntetést kiszabók valamiféle érdekeltségi rendszerben dolgoznának a legváratlanabb időpontokban. Sőt, a lefülelésekről és a tetemes büntetések kiszabásáról készülő, a személyiségi jogokat természetesen tiszteletben tartó kis filmecskéket is szívesebben osztogatnám a közösségi felületeken, mint a város tisztaságán dolgozók feszengését a mosolygó főnökeik előtt.

Tudom, erre sokan azt mondják, hogy az ott szemetelők többségén úgysem lehetne behajtani a tetemes büntetést. Ne általánosítsunk! Felhívnám továbbá a figyelmet az egykor létező közérdekű munkára is, amivel le lehetne dolgozni a büntetést. Lehet, hogy néhány akciónap után a mégis befolyó büntetések egy részét új szerszámokra kellene költeni, mert egész kis csapatot kellene a város tisztaságának szolgálatába állítani. Igen, tudom, hogy a bírósággal, meg a fellebbezéssel is számolni kell, de hát valamit csak kellene tenni a Kolozsvári utcai szemétpont ellen.

Jó, ne legyünk igazságtalanok a szemetelőkkel szemben! Elég elhanyagolt és lerongyolódott a rádió épületének a környéke, és bizony nemcsak a buszpályaudvar melletti sarok „úszik” a szemétben, hogy a járda és a kerítés között felnövő gazról már ne is beszéljünk. Nem zárnám ki, hogy lehet valami a „kis szemét vonzza a nagy szemetet” mondásban, és ha csak egy kicsit is rendezettebb lenne az az ingatlan, talán nem néznék oly sokan alkalmi szemétlerakónak. Csak remélni tudom, hogy ez az immár több éves elhanyagolt állapot nem a korábbról ismert szolnoki ingatlankezelési módszer része, miszerint valamit előbb hagyunk lepusztulni, aztán jöhet a dózer! Ezért az épületért nagyon nagy kár lenne, és nem, egyáltalán nem lenne jobb, ha egy parkolóház épülne a helyére!

Szó, mi szó, felvethetnénk azt is, hogy a buszpályaudvar közelében ez a sarok miért lett egy amolyan szabadtéri, füstös „talponálló”? Miért éppen itt isznak és dohányoznak sokan a környéken megfordulók közül? Egyáltalán az utcán lehet szeszesitalt fogyasztani? A buszpályaudvar nem olyan közintézmény, aminek öt méteres közelében tilos dohányozni? Avagy a buszra várakozók ilyen igényeit nem a busztársaság területén kellene kielégíteni? Persze az is lehet, hogy jól van ez így, meg már másfél évtizede így néz ki ez a sarok, sőt a következő saroknál lévő szeméttárolóról is lehetne cikket írni. Nem tudom. Engem azért zavar.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Köztéri veszteséglista

A megyei rendőrkapitányság faláról hónapokkal ezelőtt leszedett Móra Ferenc emléktábláról jutott eszembe, hogy számba kellene venni az elmúlt évtizedekben eltűnt köztéri műalkotásainkat. Elsőre azt gondoltam, öt-ha ilyen lehet. Tizenkilencnél adtam fel a számbavételt.

Rollerrend kellene Szolnokon (is)

Hol és hogyan helyezhető el egy használaton kívüli elektromos roller Szolnok közterületein? Erre az egyszerű kérdésre kellene egyértelmű helyi szabályozással felelni, majd azt szigorúan betartatni. Még azelőtt, hogy az egyébként hasznos "jószágok" valamelyike komolyabb bajt okoz.

A Kopaszkutya Szolnokon

A Fortepan-on megtalálható Urbán Tamás hét darab, 1981. április 6-án, a szolnoki Sportcsarnokban, a Hobó Blues Band és a P. Mobil koncertjén készült fotója. Erdős Péter üldözte Szolnokig a Kopaszkutya című filmet, amihez az a koncert is kapcsolódott. Egy kis balhéval.

Évadból évadba

Nyáron is lesz előadás a Szigligeti Színházban - derült ki az új évadról tartott sajtótájékoztatón. Ahol elhangzott az is, jövőre Arany János balladáit dolgozhatják fel az Ádámok és Évák Ünnepén a szolnoki középiskolások, akik talán beavató színházra is számíthatnak a következő évadban.