A hatvan évvel ezelőtti április „izgalmasan” kezdődött Szolnokon, ugyanis „hazánk felszabadulásának” 19. évfordulóján Magyarországra látogatott Nyikita Sz. Hruscsov, a Kádár Jánost 1956-ban kitaláló szovjet pártfőtitkár. Akkoriban még máshogy telt az idő, és egy nagyhatalom vezetője nemcsak azt engedhette meg magának, hogy majdnem tíz napig időzzön egy csatlós országban, de a vonatozást is, ami csak az egyik irányban másfél napot vett igénybe. És, ha már vonattal érkezett Magyarországra, április 1-jén, kora délelőtt Szolnokon is megállt néhány percre, hogy átvegye a virágcsokrot a helyi kisúttörőktől, meghallgassa a köszöntő beszédeket, és mondjon pár szót a városnak címezve, ahol ugye hat évvel korábban már járt. A megyei napilap korabeli tudósítása szerint az egész várost lázba hozta Hruscsov érkezése, és mindenki látni szerette volna őt, az akkor egyáltalán nem volt fontos, hogy a lassan húsz éve romos szolnoki állomás peronján.
Ugyanabban az évben rendezték meg először a Költészet napját, József Attila születésnapján. A korabeli tudósításokból úgy tűnik, Szolnok kiemelt szerepet kapott az országos programban, hiszen az első Költészet napjának záró rendezvényét a városban tartották. A Szolnoki Kulturális Hetek részeként, ami szinte minden tavaszi hónapban kínált programokat a városban, és amire a helyi turisztikai hivatal kis ajándéktárgyakkal és szabadtéri árusító standokkal is készült. És e rendezvénysorozat keretében nyitották meg 1964. április 4-én a Damjanich János Múzeum új régészeti és helytörténeti állandókiállítását is a Kossuth téren, ami aztán hosszú éveken keresztül volt az intézmény egyik alapprogramja volt.
Talán nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk: a Szolnokon 1964-ben élő fiatalokat a fenti három programnál sokkal jobban érdekelhette a Ságvári Endre Művelődési Háza április 25-ei eseménye. Az intézmény nagytermében ugyanis aznapra a budapesti Atlantis együttes közreműködésével hirdettek táncestet, kiemelve, hogy a fiatalokból álló zenekar 1963-ban fellépett a budapesti sportcsarnokban rendezett versenyen, 1964-ben a Fővárosi Nagycirkuszban tartott hasonló megmérettetésen, a szolnoki koncertjük előtt pedig a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) rögzítette négy dalukat. Mai tudásunk szerint ehhez hozzátehetjük, hogy a sportcsarnokban még valószínűleg a zenekarvezető Sankó László neve után Sankóként, a cirkuszban pedig Devilsként léptek fel. A megyei napilap által említett négy dal pedig az 1965-ös EP-jük lehetett. Talán élhetnek még Szolnokon olyanok, akik ott voltak azon a hatvan évvel ezelőtti bulin, és nemcsak Radics Béla gitárjátékára emlékeznek, de a zenekar fellépését beharangozó cikkben szereplő „Philips márkájú visszahangosító-erősítő” hatásáról is be tudnak számolni, ami a korabeli újság szerint „térhatásúvá alakította a hangot”.
A jó idő beálltával egyre fontosabb szerepet kapott hat évtizeddel ezelőtt a Szolnok megyei Szeszfőzde Vállalat, merthogy az akkoriban menetrendszerűen érkező átszervezések következtében ehhez a céghez került a környék szikvízzel, jéggel és hűsítővel való ellátása. Talán sejthető volt 1964 tavaszán, hogy a cégnek már meg vannak számlálva a napjai, hiszen, egyre többen vásároltak hűtőszekrényt, ami feleslegessé tette a jéggyártást, sőt a szódásszifonok is kezdtek elterjedni, ami pedig a szikvízgyártás jövőjét ásta alá. Ugyanakkor hat évtizeddel ezelőtt a cola még a „nyugat ópium”, de valamit tenni kellett a vendéglőkben a nem alkoholt fogyasztani akarók asztalára. Hűsítőt, merthogy az üdítő 1964-ben még nem létező fogalom. Viszont a fent említett vállalat 1964 áprilisában ötféle ízben palackozott üdítőket Szolnokon, a Lengyel légió utcában. (Ha valaki tudja, hogy pontosan hol, árulja el!). Úgy számoltak, hogy évente 2 millió 2,5 decis kiszerelésű narancs, citrom, málna, csipke és szeder hűsítőt készítenek, illetve másfél literes üvegekben Áldás gyógyvizet is palackoznak. Merthogy a nyári hónapokban, csak Szolnokon, minimum 14 ezer palack hűsítőre volt igény 1964-ben.
(Illusztrációk: Fortepan.hu és Dombi Gábor gyűjteménye)
