A hétvégi Lego-kiállítás idején sűrű növényzet takarta (védte?) az Aba-Novák Agóra Erkel-terme mellett álló Kozák László ("nagy Grofo") szobrot. Ha büszkék vagyunk egy szoborra, akkor nem takarjuk el, akkor a mozgatható bukszusoknak máshol találunk helyet. Ha annyira nem akarunk mutogatni egy szobrot, akkor nem a növénytakaró a megoldás. Talán ebben az esetben is érdemes lett volna előbb gondolkodni, utána cselekedni, és nem fordítva. Kinek a szégyene?

Mielőtt a Verseghy gimi előtt, a város egyik legnagyobb parkjában leülne egy padra, előbb nézzen körül! Egyrészt, hogy van-e ülőkéje a padnak. Másrészt, ha van, mi mindent talál az ülőkén. Legalább mi, a padok használói legyünk figyelmesek, ha már a padok felügyelőit ennyire nem érdekli a dolog, Szolnok közepén. Vagy vágjunk mi deszkát és szereljünk? Netán az is elég, ha megkérdezzük, hogy a város gazdái, a mi embereink, miért nem teszik ugyanezt? Nehéz ügy. Csak óvatosan!

A színes édességek célcsoportjai a különböző korú gyerekek. Szerintem a Szolnoki csata évenkénti újrajátszása is leginkább őket vonzza. Meg néhány tapló árust. Pornó lapokat nem lehet az újságárusok kirakatába kitenni, de a cukorka, a fakard és a nemzetiszínű csákó mellé Szolnokon kitehető a fallosznyalóka. Mert közterületest, szervezőt, a területet bérbeadóját láthatóan nem zavarta. Biztos, csak én vettem észre, meg rossz az, aki rosszra gondol. Ez is a kultúra része, vagy a szolgáltató város újabb eredménye.

Az együttélés szempontjából fontos táblák kerültek a Verseghy-park két végére. Egyértelműen jelzik, hogy a hatalmas park területén kutyát sétáltatni tilos. És korrekt módon azt is, hogy akkor hol lehet szabályosan a négylábúakat futtatni. De biztos akadt egy durva eb, aki mindezen kiakad, és az egyik tábla felét megette. Micsoda kutyák élnek közöttünk?