Rövidebb ideig tartott, és talán nem is fénylett olyan szépen, mint az első, de a Baross utcai iskolasor épületeit elnézve mégsem tűnik túlzásnak Szolnok második aranykorának nevezni a húszas-harmincas éveket. Természetesen, ezen a képeslapon nem a polgári leányiskola látható.

Sok minden épülhetett volna az egykori Vasúti fasor, illetve Vasút sor páros oldalára az 1800-as évek közepétől kezdődően. Nem tudom, minek vagy kinek köszönhető, hogy a belvárost és az új vasútállomást összekötő hosszú utca felső végére – ami sokáig lényegében egy külterületi vásártér volt – végül oktatási intézmények kerültek. Miként azt sem, hogy a döntésben szerepet játszott-e a XIX. század végére elkészült Konstantin iskola, amit kis túlzással e sor első darabjának is tekinthetünk. Mindenesetre az talán kijelenthető, hogy valamikor az 1910-es évek környékén született döntés következtében Szolnok egyik kapujánál – hiszen az állomás annak is tekinthető – olyan intézményekkel és épületekkel találkozhatott az utazó, amelyekre ma is méltán lehetünk büszkék.

Ha a Konstantin ma üresen álló épületét nem számoljuk, akkor az iskolasor első darabja – e képeslap második épülete – még az első világháború előtt épült, ám csak a vérontás lezárása után kezdhette betölteni tervezett funkcióját. A ma megyei rendőrkapitányságként hasznosuló épületben ugyanis a két világháború között polgári fiúiskola működött – tehát a képeslapon téves felirat olvasható -, aminek „lánypárja” a belvárosi nagytemplom tövében található. Érdemes egy pillantást vetni az épület tetejére, ahol valószínűleg a második világháborúig egy óratorony működött. Ugyancsak érdekes az utcai kerítés, aminek semmi köze a ma ott állóhoz, viszont nagyon hasonlít a Templom utcai ikerpár előtt egykor állóhoz. Talán kevesen tudják, hogy az iskolasor utolsóként elkészült épületében – ami természetesen nem kerülhetett még rá erre a képeslapra – működő Közgé elődje néhány tanéven keresztül a fiúiskola második emeletén működött. (Miként a Varga elődje egy tanévet a Belvárosiban húzott ki.)

A sor második épülete a húszas évek közepére elkészült Magyar Királyi Bábaképző – magyarul szülésznő képző szakiskola -, ami valószínűleg nem épült volna fel, ha nincs Trianon. Az épületbe ugyanis az új határokon túl rekedt képzést menekítették, és tartották fenn a második világháború után is. Aztán valamikor a hatvanas években szülészet lett az épületből, hogy utána a nyolcvanas évekre úgynevezett „elfekvő” váljék belőle. Építése után nyolcvan évvel – miután már sem iskolának, sem kórházi osztálynak nem volt alkalmas – pedig lakóház lett belőle, megőrizve az eredeti homlokzatot és a kerítést. Sokszor elgondolkodom azon, hogy vajon volt-e olyan szülésznő, aki itt tanulta a mesterségét, aztán ebben a házban segített egy félfalunyi embert a világra, majd ebből az épületből indult utolsó útjára.

Az iskolasor harmadik épülete – ezen a fotón a legtávolabbi – pedig az egyetlen, amelyik ma is oktatási intézményként működik. Azaz a húszas évek végén épült Gépipari, amit ugye Fémipari főiskola néven, és hát Szamuely Tibor Szakközépiskolaként is emlegettek az elmúlt nyolc évtizedben. Ami egyébként a legtöbbet őrzött meg eredeti alakjából, ráadásul nemcsak a város harmadik legrégebben működő középiskolája, de a második legöregebb szakmát adó intézményünk.

A Baross utca fotóját egyébként valahonnan a mai Jólét ABC-nél lévő zebra helyéről készítették, persze akkor, amikor a forgalom még nem indokolta a gyalogátkelő felfestését.