2026.07.22. (szerda)

Kilenc kis szolnoki

Kilenc kis szolnoki

Dátum:

A kilenc szolnoki képből négyen csak olyan épületek láthatók, amelyeket a szocializmus idején húztak fel. Kettőn feltűnnek az "első aranykor" épületei is, de kontrasztként ott vannak a hatvanasévek lakó- és irodaházai is. Templom vagy háború előtti emlékmű nem fért a válogatásba.

A kilenc szolnoki képből négyen csak olyan épületek láthatók, amelyeket a szocializmus idején húztak fel. Kettőn feltűnnek az „első aranykor” épületei is, de kontrasztként ott vannak a hatvanasévek lakó- és irodaházai is. Templom vagy háború előtti emlékmű nem fért a válogatásba.

Olyan jó lenne egyszer megtudni, hogy a rendszerváltás előtt monopolhelyzetben lévő képeslapkiadó vállalatnál kik és mi alapján döntöttek egy-egy anziksz megjelentetéséről, a mozaiklapok esetében pedig a válogatásról! Érdekelne, hogy volt-e bármiféle „felsőbb” utasítás a szocialista nagyvárosok ábrázolását illetően, illetve kellett-e az adott településről bárkivel egyeztetni az új helyi képeslapok tartalmáról. Simán el tudom képzelni, hogy a könnyűzenei sanzonbizottsághoz hasonlóan egy „képeslapbizottság” is létezett, miként azon se lepődnék meg, ha csupán ügybuzgó apparatcsikok alakították volna az 1950 és 1989 közötti hazai képeslaptermést. Ránézve ugyanis a Szolnokról valamikor a hatvanas évek végén, de még 1973 előtt kiadott kilenc fotós mozaikra, egyértelmű a tendenciózus válogatás. Ez egy szocialista sikereket bemutató képeslap Szolnokról.

A kilenc felvétel közül egyetlen egy olyan van, amin második világháború után emelt épület nem látható. A jobb oldali oszlop középső felvételén a mai Szapáry, akkori Ságvári körút páros oldala látszik a zsinagógáig. Ez utóbbi az egyetlen „templom” a kilenc képen, igaz, a fotózáskor már nem az eredeti funkciója szerint működött. Ennek a felvételnek egyébként még két érdekessége van. Az egyik, hogy önálló képeslapként még nem találkoztam vele, szemben a másik nyolc felvétellel. Illetve, hogy az egyetlen kép, ami megörökítette azt a háromágú lámpaoszlopot, ami Szolnok legnagyobb kereszteződését világította be úgy, hogy annak majdnem a közepén állt. Egyébként a felvétel jobb szélén haladó Skoda Octavia menetiránya árulja el, hogy ez a felvétel még jóval a kereszteződés átépítése előtt született, akkor, amikor a Beloiannisz (ma Baross) utca nyomvonala még közvetlenül az 1-es ABC előtt futott.

A kilenc kép közül négynek a fókuszában egyértelműen olyan építmény látható, amelyeket a szocializmus idején építettek Szolnokon. A bal alsó felvételen az 1963-1967 között épült MÁV Kórház tűnik fel a főbejáratával együtt. Mellette, a középső sor alsó helyén a Damjanich uszoda már azt követően, hogy a 33 méteres medencét rejtő lelátó a helyére került. Fölötte pedig a színház új homlokzata, illetve a Tisza-part látványát tönkre tevő honvédségi tízemeletest láthatjuk, ami aztán a jobb oldali oszlop legfelső képét is uralja. Első ránézésre a bal oldali oszlop középső és a jobb alsó sarokban lévő kép is ide sorolható, hiszen az előbbit a Jókai út sarkára helyezett járási tanácsi irodaház, utóbbit pedig a Kossuth téri Munkásmozgalmi emlékmű és szökőkút, illetve a „lordok háza” ural. Miközben persze az előbbin feltűnik a Kossuth utcai palotasor, utóbbin pedig a városháza, azaz a városi tanács székháza, mintegy mellékszereplőként.

Mindössze két felvétel van, amire rámondhatjuk, hogy a két világháború között emelt épületek uralják. Bár biztosak lehetünk abban, hogy a bal felső sarokban helyezett fotó nem a távolban látszó Nostra tárház, hanem a Tisza miatt kapott helyet a válogatásban. A középső oszlop felső helyére került Tisza szálló viszont saját jogon, vagyis inkább turisztikai szempontból kerülhetett ilyen kiemelt helyre, hozzátéve, hogy a fotózáskor egy alig negyvenéves épületről volt szó. Ugyanakkor nem fért be a válogatásba se a művésztelep, se a megyeháza, se a Damjanich vagy a Verseghy szobor, hogy a sokáig Szolnokot annyira meghatározó folyóparti templomokról már ne is beszéljünk.

Természetesen tudomásul kell venni, hogy mindig az rendel, aki fizet. Ebben az esetben egy propaganda vállalat volt a megrendelő, akinek a kiadványaival üzeneteket is kellett továbbítania. Szolnokról például azt, hogy egy rendkívül modern, a néhány régi épületet már meghaladó városról van szó, ahol remek kikapcsolódási lehetőségek – folyó, strand, színház – mellett kulturált közterületeken sétálhat a látogató. Ennek az anziksznak a hátuljára csak magyarul és oroszul került fel a város neve. Ha ebből indulok ki, akkor ezt a kiadványt elsősorban a béketáborból érkező turistáknak szánhatták, akiknek – valljuk be – a hetvenes évek elején volt is miért irigykedniük a „legvidámabb barakk” egyik fejlődő, szocialista nagyvárosára.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

120 éves szolnoki bringás?

A múlt század első évtizedében Szolnok már kerékpáros város. Legalábbis erre utal, hogy egy újabb 1905 és 1911 között készült szolnoki fotón bukkan fel biciklis. A Baross út felé tekert.

Zöldár a torkolatnál

Szigeti Henrik már a „szép Tisza-hídról” örökítette meg a Zagyva torkolatot. Aki viszont postázta ezt a képeslappá lett fotót, a szolnoki vártemplom tornyát már nem láthatta ilyennek.

Szabálytalanul Deáknak

Az 1904-ben Szolnokon szolgáló őrvezető lapja a postára adás napján megérkezett Kunmadarasra. Az érvényes szabályokat ugyan megszegte, de azért erre az anziksz készítői is ösztönözték.

Új év és Damjanich

Minden bizonnyal egy Pásztóról Szolnokra elszármazott hölgy küldte édesanyjának új évi üdvözletét az alig egyéves Damjanich-szoborral a nagy háború előtti utolsó békés szilveszterkor.