A gyakorlott influenszer-fogyasztók minden bizonnyal ismerik azt a nagyon krindzs posztfelütést, hogy „sokan kérdezték”, mire az újmédia-szereplő már tolja is arcunkba a terméket, amit haveri alapon, saját jó tapasztalatai mentén ránk kell sóznia. Lehet, hogy másoknak már régen leesett a tantusz, de én csak a múlt héten döbbentem rá, hogy a mi Exünk, Mbiztosunk tulajdonképpen egy helyi influenszer is egyben, aki a kormánypárt termékeivel házal a képernyőinkön. Merthogy a múlt heti városházi helyi adóemelés, szegények-gazdagok sarcolása, üres a kassza, ki vitte el a pénzt, ki a szolnokiak ellensége és barátja bolhacirkuszi mutatvány után tőle „sokan kérdezték”. Mire posztolta is az „igazságot”. Ami lehet, hogy tényleg az igazság volt, csak azzal, hogy ő mondta/írta – pontosabban valamelyik samesze posztolta – nemcsak nem hiszi el a város nagyobbik része, de rávilágít a kormánypárti önkormányzati képviselők alkalmatlanságára is. Mert, ha nem azok lennének, nem ők mondanák el? Tíz szomorú, hallgatag férfi, akik helyett a papa beszél.

Ám, ha egy nyuszimotort egyszer jól meglöknek, akkor abban benne lesz a lendületet. Mint az én asszociációimban.

Mert a „sokan kérdezték” influenszer-attitüd lehet, hogy nem véletlen. Hanem egy nagyon tudatosan felépített szerep, amit a vaksi szememmel eddig nem vettem észre. Sőt, még az is előfordulhat, hogy zseniáls ötlet. Arra gyanakszom, hogy mivel a (ma már) kormánypárti (vannak menet közben megvilágosodottak is) tíz bátor képviselő többsége mégiscsak hétköznapi szolnoki polgár, akiknek a városban van a munkahelyük, itt él és dolgozik a családjuk, nem feltétlenül kormánypárti mesterekkel dolgoztatnak, kényszerből ellenzéki kereskedőhöz is járnak, óvatosan nyomják a világhálón a helyiek arcába a nyilvánvaló hazugságokat, vállalhatatlan árulásokat, védhetetlen embertelenségeket. Hiszen holnap és holnap után is ki kell menni a szolnoki utcára, iskolát kell igazgatni, gyerekeket igazmondásra nevelni. A pártfeladatot viszont valakinek teljesíteni kell. A bukott Exünk, a kistafírozott Mbiztosunk pedig olyan elánnal teljesít, mintha nem lenne holnap, mintha tíz helyett is bírná.

És így gurult néhány nyuszimotor a lábunk elé.

Soha nem gondoltam volna, hogy Bödőcs Tibor zseniális nyuszimotoros stand up-ját lehet überelni, és van annál nagyobb poén, mint amikor a papa úgy akar leosonni a kocsmába, hogy próbálja rávenni az unokát egy kis műanyag, lábbalhajtós motorozásra. De hát Magyarországon mindig, mindent felül lehet múlni. Valakinek a nyakán maradt egy nagyobb tétel, Kínából rendelt, fröccsöntött nyuszimotor – lehet, hogy eredetileg lélegeztető-gépek voltak –, amit minden bizonnyal bonyolult közbeszerzési eljárás keretében, az adófizetők pénzének gondos elköltésével megvásárolt az állam, hogy aztán a kormánypártok képviselő-jelöltjei – mert ezt már a futárszolgálatok se vállalták – kisgyerekek között térdig gázolva osztogathassák, a helyi média kötelező figyelme mellett. (Nem kérdés, hogy a képeken szereplő gyerekek szülei mind írásos engedélyt adtak a csöppségek ilyen jellegű kihasználására, miként az sem, hogy már be is húzták a jövő áprilisi X-et. Az meg már senkit nem érdekel, hogy anno a rendszerváltás egyik sarokköve volt, hogy nevelési intézményekben ne lehessen politizálni.)

Ám még egy nyuszimotor is elhozhatja a megvilágosodást.

Csak nem a kiszavazott Exünknek, a nyughatatlan Mbiztosunknak kell jövő áprilisig megtanulnia operákat énekelni? A nyuszimotorokból ez következik. Igaz, a döntnök jelezte és több helyen már jelét is adta, hogy fiatalítani fog, és emiatt évtizedes mogulokat tesz parkolópályára, nem mindig elegánsan (lásd a zalaegerszegi esetet). Tudom, hogy a kor nem érdem, hanem állapot, de hát a matematikának vannak szabályai (szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban). Vagy még csak a hűséges fegyverhordozónak szóltak az új irányról, a nyughatatlan nyugdíjasnak nem?

A nyuszimotort eltolni nem kell félnetek jó lesz. A vesszőt mindenki szabadon elhelyezheti. A nyuszimotorozó is. Mert megfelelő írásjelhasználat esetén volna esélye a kormánypártnak helyben megújulni, koloncait veszteni, és a szlogen szerint előre menni. Miként a lassítani képtelen nyuszimocisnak is lenne még némi sansza, hogy életműve ne ugyanúgy csak szégyen maradjon, ahogy Dr. Tóth Tamás egykori szolnoki polgármesteré lett, teljesen érdemtelenül.