Tíz év alatti gyerekek számára "kötelező" a Szigligeti Aranykulcsocska című előadása. Felnőttként lehet hozzám hasonlóan morogni néhány dolog miatt, de egyébként minden csúcstámadó színész és pedagógus előtt fejet kell hajtani. Mert ez az Aranykulcsocska a jövő színházához vezet.
Tulajdonképpen csak egy apa-fiú konfliktus, amit túlnyomórészt hárman játszanak, lényegében egyetlen házban. Azaz lehetne unalmas kamaradarab is, ám a kiváló forgatókönyv és színészek miatt egy édes-bús, de olykor kacagtató történet a Lefkovicsék gyászolnak.
Az előző századforduló Alföldjét és az itt élt embereket körülvevő lakókörnyezetet is úgy hagyta ránk Tornyai János, ahogy valószínűleg sem mi, sem az utánunk következők nem láthatják. Tornyai színeiben számomra az az igazi erő, hogy olyan világot őriznek, amikről még fotók is alig készülhettek.
Minden történés mögött keresd a nőt, hisz a végén úgyis az és úgy lesz, ahogy ők akarják. Elsőre nekem ez jött le a Szabó Máté rendezte szolnoki Figaro házasságából, amiben központi szerepet kap egy lift. Voltak pillanatok, amiket nem igazán értettem, de ettől még remekül szórakoztam.
Kukuja, azaz Balajti Sándor, Szolnok legendás alakja éppúgy feltűnik az 1982-es Hatásvadászok című magyar filmben, mint Kadi, azaz Ignácz Kálmán, aki negyven évig volt itt maga "A színészbüfé", vagy éppen Mozsonyi Albert, Ali bácsi "A helyi" balettmester. A legszolnokibb film.
