Tudom, kevés olyan "őrült" akad, aki eddig négyszer látta a szolnoki Jézus Krisztus Szupersztárt, és már az ötödikre is megvette a jegyét. Azon viszont nagyon csodálkozom, hogy az első decemberi előadáson üresek voltak a pótszékek. Vannak, akik nem tudják, mit hagynak ki?
Nincs ebben az előadásban mélyenszántó gondolat, színháztörténeti bravúr, eget rengető rendezés. Ez csupán egy könnyű francia limonádé, amiben lubickolnak a színészek, és ami kétórányi felhőtlen szórakozást nyújt. Rengeteg röhögéssel.
Jobb, mint eredetiben. Akár ezzel a szlogennel is reklámozhatná a Megyei Levéltár a legújabb DVD-jét, amelyen háromszáz év, háromszáz, általuk őrzött - tehát megyei vonatkozású - kéziratos térképének digitalizált változatát jelentette meg. A múlt és a jövő megunhatatlan találkozása.
Vannak olyan meghatározó jelentőségű tanárok, akiket a tudásukból adódó tiszteletünk okán csak vezetéknevükön emlegetünk. Aki valami módon részese lehet a Szolnokon zenére megelevenedő debreceni kollégiumnak, az talán magába felvés egy újabb ilyen nevet az élet nevű iskola mesterei közé. Radó.
Al Ghaoui Hesna, Vastag Csaba, Rigó József, a VDT leköszönő elnöke és egy tánctanár - többek között velük olvasható interjú a SzolnokIFIrkász novemberi számában. Mindezek mellett a szalagavatókról, a diákok mobilozási szokásairól és a falmászásról is szó van a városi diáklapban.
