Eszembe nem jutott eddig, hogy megszámoljam őket. Természetes, hogy léteznek. Van közöttük újszülött, tinédzser korból lassan kilépő, érett középkorú, több is, és talán szép korú, akit eddig nem is ismertem. A szolnoki hidak.
Gombos Judit megmutatja, hogy drámai szerepekre is kiválóan alkalmas. Karczag Ferenc Szekeres doktora olyan, mintha a lelkiismeret öltött volna testet. Hagyják, hogy a Szín-Mű-Helyben, a Szigligeti színészei fejtsék fel Önöknek, Márai Kalandjának titkait! Megéri.
A maga nemében különleges kiállítást hozott Szolnokra a Varsói Állami Régészeti Múzeum. A Galériában látható Tűzkövek a mélyből című tárlat mindenkinek ajánlható, akik ritkaságokat akarnak látni, és szeretnek elgondolkodni több ezer éves múltunkon. Az anyag van annyira jó, hogy ne lehessen elrontani.
Abból indulok ki, hogy a kiállítókban megfogalmazódott valamiféle cél, ahhoz anyagokat gyűjtöttek, majd valamilyen dramaturgia mentén elmesélik a kiválasztott történetet. Minden kiállításon felteszem a kérdést: vajon miért született. A Damjanich Múzeum új tárlatán nem kaptam választ.
Még csak azt sem mondhatom, hogy a nagy nevek, üres celebek áldozata lettem. Mert Bárdos Andrást sokra tartottam, Vágó Istvánt pedig a médiavilág egyik fontos alakjának gondoltam - eddig. A kettőjük által összehozott könyv azonban hatalmas csalódás, illúzióim lerombolása.
