Talán még soha se mondtam egy film után, hogy "ez jól esett". A Goda Kriszta rendezte Ida regénye után így álltam fel, mert ennyire kiegyensúlyozott, kellemes ütemű és szépen fotografált filmet régen láttam. Kár, hogy ismét megy a mozifilm-tévéfilm játék, így sehol sem látható ez a remekmű.
A Magasságok és mélységek című filmről a reklámok és az előzetesek ellenére se higgyék el, hogy Erőss Zsoltról, a legendás hegymászóról, a Hópárducról szól! Csoma Sándor első játékfilmje a gyászról, a gyász feldolgozásáról, az egyedül maradó nőről, anyáról szól. Nehéz téma, de megéri.
A Nyugati nyaralás című új magyar mozi szerintem generációs film. Nekem visszahozta ugyanis a nyolcvanas évek balatoni vakációinak érzését. Ha illata is lenne, akkor a lángos, palacsinta, vasúti restik, Trabik és Mercik közös kipufogó szaga is megelevenedne. Ezzel együtt egy nyári kaland.
Csákvári Krisztián, Cseke Lilla Csenge, Polgár Kristóf. Három fiatal, akik parádésan viszik a hátukon a Szigligeti Színház idei első bemutatóját. A Keresztes Attila rendezte Liliomfi nemcsak méltó, hanem reménykeltő színházavató elődás is. Ígéret az új helyen, újakkal, valami újra.
Aki ismeri Papp Gábor Zsigmond legnépszerűbb filmjeit - a Budapest, a Magyar, a Balaton retrókat vagy éppen A szovjet levelezőpajtást - az nem csodálkozik azon, hogy a Bereményi kalapja című dokumentumfilmben is csak a szépre, a kellemesre emlékeznek a megkérdezettek és az alkotók.
