Nagyszüleimnél, de még szüleimnél is sok elromlott, használhatatlan vagy semmire se jó tárgy végezte "majd jó lesz még valamire" felkiáltással a padláson, a kerti házikóban. Nem gondoltam, hogy ezeket a tárgyakat, illetve felhasználásukat tudományos igényességgel is lehet vizsgálni.
Ha valakinek tetszett Reisz Gábor 2014-es VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című, a harmincas férfiak felnövéstörténetét (kínlódását) bemutató film, akkor azért, ha meg nem tetszett, akkor azért hagyja ki A legjobb dolgokon bőgni kell című új magyar filmet. Van baj vele bőven.
Örkény abszurdjának szereplői Szolnokon sem a kulcsot keresik. Mert a Kulcskeresők 46 évvel a premier után is aktuális, és a Szigligeti Színház "kényszerlakhelyén" is az maradt. Számomra üzenetértéke van, hogy az új direktor Örkény darabjával indította a szolnoki színház új évadát.
A film megtekintése 18 éven aluliaknak nem ajánlott. Holott hasznos lenne, ha minél több srác, akár kísérővel is, de megnézné a Szabó Győző életrajzi könyvéből készült Toxikoma című filmet. Nem elsősorban Molnár Áron és Bányai Kelemen Barna miatt, hanem a prevenció miatt.
Nem kevés adóforint elégetésével készülhetett az Így vagy tökéletes című magyar film, aminek a minősége és a címe között tátong némi távolság. Ám nem ezért lesz iszonyatosan rossz a nézettsége, hanem mert a premier után két héttel már csak a fővárosban játsszák. Ott is alig.
