A Szolnokon is eddig csak egyszer játszott Csoportterápia film forgalmazói logikája érthetetlen. Elkészült egy minden porcikájában vállalható, mai, zenés, magyar film, erre azt várják, hogy majd valamelyik tévé bemutatja. Miközben kiváló nyári mozi lehetne. Régen hallottam nézőket így nevetni.
Két és félezer év alatt a lényeget tekintve nem változott semmi, így Szophoklész Antigonéja ma is aktuális. De egyáltalán nem csak iskolásoknak szól. A Szigligeti adaptációja persze főleg a diákokra fókuszál, ami nem baj, hiszen ez a rövid, mégis ütős előadás "kapudrog" lehet a színházhoz.
Aki már egyszer is rocsózott a Tisza-tó öbleiben, megkerülte bringával a tavat vagy rácsodálkozott a természet szépségeire ott, annak nem az a kérdés, miért éppen, hanem, hogy végre mikor. Ehhez pedig kitűnő segítség lehet a Tisza-tó, ember alkotta paradicsom című útikönyv.
Tetszik, hogy a fiatal magyar rendezőgeneráció nem könnyed vígjátékokban és elvont művészfilmekben gondolkodik, amikor először lehetőséget kap, hanem kortárs problémák játékfilmes feldolgozásában. Az Unoka után itt a Kilakoltatás. Hírekből ismert dráma sok szereplőn keresztül.
Kik és hogyan élhettek jó másfélezer évvel ezelőtt Szolnok környékén akkor, amikor a magyarok ősei még nem is jártak ezen a vidéken? Akár a szemébe is nézhetünk néhány egykor itt élő gepidának a Szolnoki Galériában, az Átkelők a túlvilágra című kiállításon.
