Kürti László A gyulai strandon című verse nagyon szíven ütött. Nem kerülhetett volna a kezembe, ha nincs az Eső. Néha szégyellem: kortárs prózát még csak-csak olvasok, de az iskolából régen kikerülve a vers nekem annyi, amennyit Szolnok irodalmi folyóirata számról-számra a kezembe ad.
Régi reklámszlogen, hogy "egy könyv nem attól jó, mert új". Különösen igaz ez egy könyvtártörténeti emlékkönyvre. Az 1952-ben létrejött Verseghy Ferenc Könyvtárról fennállásának ötvenéves jubileumára jelentettek meg egy helytörténetileg is fontos, albumnak is beillő kötetet.
A Tisza moziban, az októberi ATAFF-kor lemaradtam a Nino bárkája című új magyar filmről, és az utóbbi hetekben kétségeim voltak, hogy mikor tudom végre megnézni. Aztán a múlt héten elindult a "magyar netflix", ahol tényleg egy mozijegy áráért nézhetek hazai filmeket. A Ninoval kezdtem.
Egy szó és rengeteg értelmezés, egy társaság felhívása és százötven kiállított alkotás. És a járványhelyzet, amely félbeszakította a Szolnoki Képzőművészeti Társaság idei seregszemléjét. Ha minden jól megy, decemberben még néhány napig bolyonghatunk a Transz-on, két helyen.
Mi lesz egy színházi jelmezzel, miután lekerül műsorról a darab, amihez készült? Ez a kérdés az idén 25 éves szolnoki Jelmez-Art munkáit éppen csak felvillantó kiállítást nézegetve jutott eszembe. Egy túlzottan szerény és túlzottan rövid ideig látható kiállítás az Aba-Novák földszintjén.
