Készülhet még valaha olyan amerikai-magyar koprodukciós film, amiben mondjuk, egy Magyarországról elhurcolt, haláltábort megjárt, majd a háború utáni alföldi pogromok után végleg elmenekülő túlélő unokái minden borzalom ellenére itt keresik és akarják megérteni a gyökereiket?
Lehet játékfilmet csinálni abból, hogy mi van egy pelenkában? Akinek van csemetéje vagy vigyázott már apróságokra, azt talán érzi az ilyesmi fontosságát. A magyar filmgyártás elmúlt negyedévének sikerfilmjei mellett érdemes az árnyékba kerülőkre is figyelni. Például a Sünvadászatra.
"1971-ben elfogadták az Országos Településhálózat-fejlesztési koncepciót, Szolnok esetében mindez 'lefokozást' jelentett." Bagdi Róbert Szolnok, mint regionális központ az 1960-as években? című dolgozatának szinte utolsó mondata mindannak fényében érdekes, ami itt a hetvenes években történt.
Bíró Panna Dominika viszi a hátán a szolnoki Sweet Charity-t. Szeleburdin mesél, elképesztően énekel, profin táncol és játszik a kellékekkel. Közben Kertész Marcella, Molnár Nikolett, Cseke Lilla Csenge és Pertics Villő alázattal támogatják. Jó színészek egy kevésbé sikerült darabban.
Az SZTK melletti "városképileg kétséges" lakókocsiról készült fotó, ami a hetvenes évek harlemi hangulatát idézi, parádés látlelet napjaink Szolnokjáról. A Jászkun Fotóműhely Szolnok 950-Ma című kiállításán persze nem Cser Gábor Péter "Szépség" című képe az egyetlen említésre méltó.
