Eperjes Károly legjobb filmje az 1986-ban bemutatott, rendkívül béna és a film lényegét sem kifejező című Visszaszámlálás. Eperjes, Ozsda Erika, Bezerédy Zoltán és egy bizonyos Dekleva Jenő hatalmasat alakítanak Erdőss Pál filmjében. Talán mert arról a korról és a kínlódó kisemberekről szól.
Három évtized távlatából a legvidámabb barakk megértetésének egyik kiváló eszköze lehet András Ferenc Veri az ördög a feleségét című filmje. A múlthoz való viszony, az egyház helye, az állami ünnepek, a szocializmus keretei közötti gyarapodás, a kiskapuk keresése. Mind benne van.
Embernek maradni és meghalni, vagy megalázottan életben maradni másokért? Király Lászlók vagy Gyuricza Miklósok leszünk? Hogyan lehet egy két helyszínen játszódó, tulajdonképpen színházért kiáltó történetből másfél órás, izgalmas, felejthetetlen mozit csinálni? Fábri tudta.
A rendszerváltás forgatagában készült Szabó István Édes Emma, drága Böbe című filmje. A két orosztanár és kollégáinak fullasztó evickélése mégis az egyik legjobb mozis lenyomata lett azoknak az éveknek. Az akkor még Szolnok játszó Mucsi Zoltán szereplésével.
Az 1956-os forradalomról, az 1945 utáni földosztásról és a későbbi téeszesítésről, azaz a magyar faluról tudott úgy beszélni pár évvel később Sánta Ferenc és Fábri Zoltán, mint talán azóta se senki. Az 1965-ben (!) bemutatott mozi minden jelenete és alakítása vállalható és nézhető ma is.
