Mivel eddig nem olvastam Kondor Vilmos regényét, bennem az a Budapest Noir él, amit Gárdos Éva alkotott. És az nemcsak gyönyörűen fotografált, a haza színjátszás legjobbjait felvonultató mozi, hanem egy kifejezetten izgalmas és szórakoztató magyar film. A Tisza moziban is látható.
Talán van hírértéke, hogy a Szolnoki Galéria - az egykori zsinagóga - látogatható. Az viszont lehet szubjektív információ, hogy az év végéig egy rendkívül eklektikus, ugyanakkor kifejezetten gazdag és szórakoztató képzőművészeti kiállítás látható benne. Közel százhúsz alkotásból.
Köszönet az Aba-Novák munkatársainak, hogy ha egy estére is, de újra volt SZÍNHÁZ - így csupa nagybetűvel - Szolnokon. Őszintén: mindenki bánhatja, aki kihagyta a Csillagfényes estek sorozatban Bodó Viktor rendezésében és Keresztes Tamás parádés előadásában az Egy őrült naplóját.
Annak ellenére, hogy olyanok, mintha kézifékkel kellene száguldaniuk, Harna Péter, Jankovics Anna és Ónodi Gábor menti a szolnoki Fekete Pétert, aminek lett volna esélye, hogy a bemutató óta minden szolnoki cipőbolti tanuló dúdolja a dalait. De mi történt az első és a harmadik felvonás között?
Szolnok, mint bombázási célpont. Szolnok, mint az egyik legfontosabb katonai repülőtér. Szolnok, ahonnan ugyanúgy ártatlanul hurcoltak el embereket, mint az ország más részeiről, és ahol ugyanúgy számolták fel a demokráciát, mint máshol. Zounuk 31. Levéltári évkönyv.
