A Tiszta szívvel című film után számomra egyértelmű, hogy Thuróczy Szabolcs jelenleg a legjobb magyar filmszínész, Till Attila pedig tud forgatókönyvet írni és filmet rendezni. Az azonban továbbra is érthetetlen, hogy a magyar filmeket miért nem sikerül reklámozni. Unalmas egyedül a moziban.
A Jubileum téren 1975 óta álló Tanúhegy című alkotása miatt Szolnok kultúr- és helytörténetében is megkerülhetetlen Gyurcsek Ferenc szobrászművész, akinek az Aba-Novák Kulturális Központ Agóra kiállítótermében látható tárlata. Számtalan elgondolkodtató és időtlen alkotással.
A Rejtő Jenő életéről szóló A fekete múmia átka című tévéfilm olyan alapmű, ami után Madarász Isti bármelyik alkotását hajlandó vagyok megnézni. A Hurok után pedig immár hozzátehetem, hogy kíváncsian várom a rendező harmadik filmjét, ami végképp eldönti a helyét a honi filmiparban.
Méltó zárása az évadnak a Molnár László rendezésében bemutatott Svejk. Barabás Botond és Mészáros István párosa parádés, miközben mellettük a társulat szinte minden tagjának van alkalma remekelni. A kelet-európai kisember tragikus komédiája száz évvel a nagy háború után.
A Verseghy Gimnázium 185 évéről szóló kamara-kiállítás azok számára is érdekes lehet, akik nem ebben a suliban tisztelik alma materüket. A Verseghy ugyanis fontos helyet foglal el Szolnok város- és kultúrtörténetében. Emiatt persze többet is érdemelne.
