Jó lenne, ha sokan dokumentálnák életüket és munkásságukat úgy, miként Kardos Tamás megtette a 2014-ban, saját kiadásában megjelent Életképek című kötetben. Mert így nemcsak róluk, de a városról, Szolnok elmúlt évtizedeiről is számtalan apró, de fontos dolgot tudhatnánk meg.
Hogy miként kell egy félévszázados, operettbe hajló, korai musicalt 2016-ban úgy színpadra állítani, hogy az arra kíváncsiak az eredeti bájt láthassák benne, miközben a fiatalabbak egy szemtelen, friss játékot élvezhessenek. A könnyedség mögött persze felsejlik a tiszteletet parancsoló gépezet.
Ritkán fordul elő, hogy tévéjátékból a bemutató után mozifilm legyen. Köbli Norbert forgatókönyvíróval és Szász Attila rendezővel ez másodjára esik meg, hiszen A berni követ után a Félvilág is a mozikba került. Utóbbit csütörtöktől a Tisza mozi is vetíti, ahová pénteken az alkotók is ellátogatnak.
Még mindig keveset beszélünk arról, hogy a második világháborút Magyarország vesztesként fejezte be, aminek súlyos, személyes sorsokat érintő következményei lettek. És sajnos a kevésnél is kevesebbszer esik szó azokról a történésekről, amelyek a határon túlra került magyarokat érintették.
A Damjanich János Múzeumban vendégeskedő "Kocsira ládám, hegyibe párnám" című időszaki kiállítás kapcsán három dolgot előre kell bocsájtanom. Így kell nyolc tárgyból kiállítást rendezni. Más múzeumok anyagát nem szentségtörés bemutatni. Egy óra éppen csak elég a tárlatra.
