A Verseghy Gimnázium 185 évéről szóló kamara-kiállítás azok számára is érdekes lehet, akik nem ebben a suliban tisztelik alma materüket. A Verseghy ugyanis fontos helyet foglal el Szolnok város- és kultúrtörténetében. Emiatt persze többet is érdemelne.
Jó lenne, ha sokan dokumentálnák életüket és munkásságukat úgy, miként Kardos Tamás megtette a 2014-ban, saját kiadásában megjelent Életképek című kötetben. Mert így nemcsak róluk, de a városról, Szolnok elmúlt évtizedeiről is számtalan apró, de fontos dolgot tudhatnánk meg.
Hogy miként kell egy félévszázados, operettbe hajló, korai musicalt 2016-ban úgy színpadra állítani, hogy az arra kíváncsiak az eredeti bájt láthassák benne, miközben a fiatalabbak egy szemtelen, friss játékot élvezhessenek. A könnyedség mögött persze felsejlik a tiszteletet parancsoló gépezet.
Ritkán fordul elő, hogy tévéjátékból a bemutató után mozifilm legyen. Köbli Norbert forgatókönyvíróval és Szász Attila rendezővel ez másodjára esik meg, hiszen A berni követ után a Félvilág is a mozikba került. Utóbbit csütörtöktől a Tisza mozi is vetíti, ahová pénteken az alkotók is ellátogatnak.
Még mindig keveset beszélünk arról, hogy a második világháborút Magyarország vesztesként fejezte be, aminek súlyos, személyes sorsokat érintő következményei lettek. És sajnos a kevésnél is kevesebbszer esik szó azokról a történésekről, amelyek a határon túlra került magyarokat érintették.
