Szolnoki méretekkel mérve a Tabáni tájház valóban egy kis ékszerdoboz. Annyi és olyan kincs van benne, ami Szolnoktól a XX. század elején tellett. Éppen ezért lenne fontos, hogy a mai, úri Tabán mélyén őrizzük és tiszteljük a Tabán 24-et. Mert ez az utolsó ilyen szolnoki ház.
Szolnok minden hirdetési felületén hetek óta ott kellene lennie Szurcsik József Alattvalók című képének. Mert ezzel a tökéletes társadalomkritikával lehetne leginkább felhívni a figyelmet arra, hogy egy igazi, kortárs sztár állít ki a Szolnoki Galériában. Kihagyhatatlan és különleges élmény.
A Tiszta szívvel című film után számomra egyértelmű, hogy Thuróczy Szabolcs jelenleg a legjobb magyar filmszínész, Till Attila pedig tud forgatókönyvet írni és filmet rendezni. Az azonban továbbra is érthetetlen, hogy a magyar filmeket miért nem sikerül reklámozni. Unalmas egyedül a moziban.
A Jubileum téren 1975 óta álló Tanúhegy című alkotása miatt Szolnok kultúr- és helytörténetében is megkerülhetetlen Gyurcsek Ferenc szobrászművész, akinek az Aba-Novák Kulturális Központ Agóra kiállítótermében látható tárlata. Számtalan elgondolkodtató és időtlen alkotással.
A Rejtő Jenő életéről szóló A fekete múmia átka című tévéfilm olyan alapmű, ami után Madarász Isti bármelyik alkotását hajlandó vagyok megnézni. A Hurok után pedig immár hozzátehetem, hogy kíváncsian várom a rendező harmadik filmjét, ami végképp eldönti a helyét a honi filmiparban.
